Egyébként a színházterem gyönyörű, és tele van. Nagyon sok a külföldi. A karzaton az első sorban ülni még a harmadik emeleten is tökéletes, mivel minden látszik, ha előre könyökölünk (ha nem dőlünk előre, akkor semmi nem látszik, tehát érdemes az előbbi módszert választani). Így bátran ajánlom mindenkinek a 900,- Ft-os jegyet, ha még csak óvatosan próbálkozik az operalátogatással, ennyit mindenképpen megér. Amikor elsötétül a nézőtér, tapsolni kezdenek a nézők. Majd jön a darab, és bár nem értem, milyen nyelven énekelnek, egy kivetítőn magyarul lehet olvasni a szöveget. Egyébként még jól is járunk, hogy mint utóbb kiderült, olasz a darab nyelve, mivel valószínűleg akkor sem értettem volna semmit az áriákból, ha magyarul adták volna elő azokat.
A hangok lenyűgözőek, és fentről az egész színpadot belátni…kicsit túlságosan is, így a zenekari árok minden tagjának homloktörölgetése vagy a díszletek kicserélése a háttérben kicsit kizökkent, vagyis inkább nem hagyja, hogy magába szippantson a színpad világa. Ezt a hatást némiképp fokozza, hogy a szereplők minden felvonás után kijönnek meghajolni. Ez persze egy részről szimpatikus, mert sajátosan „operás” jelleg, de mégis. Így talán mégis megéri jobb helyre venni a jegyet, bár engem nem zavart a széles perspektíva, a meghajlás pedig mindenhonnan látszik.
El kell telnie egy-két felvonásnak (három van belőle), mire rájövök, hogy ami a kivetítőn egyszer szerepel, azt a szereplők sokszor ismétlik énekben, így nyugodtan elmerülhetek a látványban, és ha időnként pillantok csak fel a magyar szövegre, nem tudok annyit kihagyni, hogy elveszítsem a fonalat. Nem is gondoltam volna, hogy az operák pont olyanok, mint a Barátok közt – ha kimarad egy-két epizód, akkor is könnyedén be tudunk kapcsolódni az eseményekbe. Színházhoz és táncelőadásokhoz szokott szememnek egy kicsit kevés a mozgás, a „színészi” játék, de nyilván ez a műfaj nem is erről szól. Ami viszont dicséretre méltó, az az énekesek iszonyú energiája, amivel dolgoznak, és amit annyira szoktam hiányolni a színészek munkájából. Külön pirospont a rendezőnek, hogy egy szívemnek oly kedves szólótáncot is láthatunk Fehér Edittől. Gyönyörű. A szerzők ugyan nem klasszikus, de hepiendet varázsolnak a darab végére, a jó jutalmát, a gonosz méltó büntetését nyeri el, bár természetesen az, hogy ki melyik oldalon áll, nem ennyire egyszerű. Összességében nagyon örülök, hogy elmentünk, a jövőben sokkal bátrabban fogom az operaelőadások kínálatát is nézegetni – főleg most érdemes, mert mint E. barátnőmtől megtudtam, a június az operaszezon az egész világon. Már meg is van az új jegy az Örvényben című balettest bemutatójára, szombatra. Még valaki?
ÉN! :D
VálaszTörlés"Mint a Barátok közt" - hát, arra sem gondoltam volna, hogy épp egy ilyen hasonlat fémjelzi majd a Nabuccót. :P De ez sem tántorított el, a beszámoló többi része egész csalogatón hangzik. Lehet elővenni az Operameséket. ;-)