Anatómia-élettan kétszer görbül, tehát a túlélés sikerült. 6 óra tanulással ez igazán szép egyéni rekord, de hát ez is volt a cél, és a korábbi éveket csak nagyvonalúan nem adtam hozzá a felkészülési időhöz.
Huh, gyűlnek a blogtémák, megírni viszont nincs időm őket. Úgy tűnik, a közeljövőben csak arról fogok posztolni, hogy lehetetlenség kiszorítani némi időt minden ötletem lepötyögésére és közzétételére a (még nem olyan) nagyérdemű számára. Ez olyan meta-...:). Olyan posztmodern. És mindez miért? Mert a posztmodernről írok szakdolgozatot. Ez meg aztán végképp meta-meta és poszt-posztmodern.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése