Forever swinging

Nem tudom, hogy más is hasonló érzéssel viseltet-e a körlevelek iránt, mint én, de az az igazság, hogy bármennyire idegesít is, hogy annyi, számomra érdektelen üzenetet kapok, sosem visz rá a lélek, hogy leiratkozzam róluk, mert ki tudja, hátha a következővel érkezik majd egy fontos, érdekes, kihagyhatatlan vagy akár sorsfordító üzenet. És ez végülis ingyenes, nem úgy, mint a lottó, ahol a hasonló csodavárás kemény (és tapasztalatom szerint fölösleges) forintokba kerül; egyedül az olvasatlan leveleim többezer darabra rúgó számát kell elviselnem - mert persze törölni sem szoktam őket.

Ma viszont úgy érzem, hogy megnyertem a körlevél-lottót (ami a szelvényes megoldásban soha nem sikerülne), hiszen egy fantasztikus videóról kaptam értesítést, amit mindenkinek, aki érdeklődik a tánctörténet iránt, érdemes megnéznie.
A Frankie Manning, a swing tánc (lindy-hop) atyjáról készült utolsó dokumentumfilm, Frankie Manning: Never Stop Swinging megnézése után jöttem csak rá, hogy mennyi félinformációról és városi legendáról tudtam már korábban is Frankie-vel kapcsolatban, de itt végre minden a helyére kerül. Csodálatos archív felvételekkel, Frankie, a fia, Chazz és egykori táncosa, Ruthie Rheingold közreműködésével valódi hiánypótló tánctörténeti dokumentumfilm készült, amely teljes közelségbe hozza a bennem például eddig csak tapogatózó benyomásokat Frankie-vel és a lindy-hop kialakulásával kapcsolatban. Jó meggyőződni arról, hogy mindez valóság volt, és nem csak legenda: egy ember kreativitásából egy egész műfaj született, mindenféle hivatalos iskola nélkül, ám iskolává vált és hogy bár sokan azt gondolják, a lindy-hop kizárólag az afro-amerikaiak műfaja, a művészet és a művészek már az 1930-as években sem ismertek faji különbségeket. Jó látni, ahogy Frankie az egész világon bárkit előítéletektől mentesen tanított Európától Ázsiáig, beleértve Magyarországot is. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy 2002-ben én is részt vehettem a hazai workshopon, amit fiával, Chazz-zel együtt tartottak, fantasztikus élmény volt. Persze értékelni talán csak most tudom igazán, én nem lévén swing táncos, ráeszmélve, hogy milyen kulturális örökség része voltam akkor.
És most már az is világos, hogy sok akrobatikus elemet, amelyet ma az akrobatikus rock and rollban használunk, eredeti formájában maga Frankie talált ki. (Ez egy jó 21. századi kvízkérdésre is beváltható információ, rögtön a "Melyik Robert Pattinson leglátogatottabb rajongói weboldala?" kérdés után.)

A leglenyűgözőbb számomra mégis az, hogy Frankie harminc év szünet után tért vissza a tánchoz és 75 évesen még Tony-díjat is nyert (szó bennszakad... áll lees); ez reményt ad, hogy bár a mai világban minden valóban kiszámíthatatlan, ez talán azt is jelentheti, hogy bármi jó is megtörténhet bármikor, akkor, amikor józan ésszel már elképzelhetetlennek tartanád azt. De azért nem árt, ha megadjuk magunknak az esélyt. Kezdetnek, úgy gondolom, megteszi például, ha továbbra sem iratkozom le azokról a bizonyos körüzenetekről:).