2011. április 3., vasárnap

Mozizom - Love Ranch



Egy újabb nagyon-nagyon alulértékelt darab. Annyit szidták, hogy már nem is tudtam, mire számítsak. Mint anno az egyik tanárnőnknél, akiről elterjedt, hogy egy "vadállat", fél évembe került, hogy rájöjjek, egy nagyon szigorú, de korrekt és tisztán jóindulatú emberről van szó. Hónapokig kerestem benne a vadállatot, mire rájöttem, hogy egyszerűen csak nem létezik, ahogy a Love Ranch-nél is csak a film végén jöttem rá, hogy az a sok kritika, és különösen a Helen Mirren alakításával kapcsolatosak egyáltalán nem állják meg a helyüket.



A királynő Oscar díjas színésznője nagyon is alázatosan és 100%-ot nyújtva állt ehhez a feladathoz, függetlenül attól, hogy éppen a férje ült a rendezői székben. Nekem a sztori, a történetmesélés és a rendezés is tetszik, de ami igazán nagyszerűvé teszi a filmet, az Helen alakítása. Fantasztikus árnyalatokkal hozza az iparba belefáradt, önmagát is elhagyó nőt, aki azért még nem felejtette el egészen, mire is vágyott egykor, a kivirágzása így nagyon is érthető. Minden fájdalmát, szarkazmusát, új erőre kapó magabiztosságát és vakmerőségét elhiszem neki, mert egyetlen pillantásában vagy gúnyos megjegyzésében ott van az egész jobb sorsra érdemes, de végül kitörésre képtelen élete.



Helenen kívül Joe Pesci és a fiatal bokszolót játszó Sergio Peris-Mencheta is rendkívüli alakítást nyújtanak, és ezzel már ők hárman elviszik a hátukon a filmet. De az egésznek a lelke mégis Grace, akit Helen Mirren annyira hitelesen alakít, hogy éppen, hogy elhiszem, hogy öregnek és csúnyának érzi magát, hogy nem érti, miért kíváncsi rá a fiatal bokszoló, hiszen a saját férje hosszú idő óta lábtörlőként bánik vele, talán nem is bánt soha máshogy, mivel szeretetfogalma egy csecsemő mindent elváró, de cserébe semmit nyújtani nem tudó ragaszkodásában merül ki. Azután Grace magára találását is elhiszem, mert nem számít a kor, csak az, hogy két ember milyen éretten tud viszonyulni egy kapcsolathoz, és ebben a fiatal Armando messze lekörözi az élemedettebb korú Charlie-t.



A sokat támadott jelmeztervezés is tökéletesen eltalált, Helen ruhái megidézik a '60-as éveket, és akármennyire visszatért is a korábbi évtizedek stílusa, nem, nem olyanok a kosztümök, mintha a legutolsó divat szerint készültek volna - ez nagy túlzás, legfőképp azért, már két éve folyamatosan a '80-as éveket próbálják újra ránk erőltetni a divatosság égisze alatt, miközben az eredetileg is egy félreértésen alapult (válltömés, tényleg???), Grace ruhái pedig egyértelműen korábbi - és jóval ízlésesebb - kort idéznek.




Nekem nagyon tetszett a film, minden szempontból felülmúlta az összes kritikát, amit olvastam, de nem csak az alacsony elvárások miatt, hanem saját értékén is megállja a helyét a figyelemre érdemes alkotások között, és különösen Helen Mirren alakítása eddigi szerepei sorában.



Molyolok - Holokausztregények

Véletlenül úgy alakult, hogy gyors egymásutánban kiolvastam a Sorstalanságot és A felolvasót. Mindkettő nagyon tetszett. Az utóbbiban újraéltem a filmet - ez esetemben pozitív élmény volt -, sőt, a katartikus pillanatokat szerintem a filmben sokkal hatásosabban oldották meg; a könyvben - talán szándékosan - aláássa a katarzist a nyers és kíméletlen, minden szentimentalizmustól mentes megfogalmazás. Azért a két szereplő kapcsolata, és főleg Michael érzései nagyon jól érzékelhetőek, nem beszélve az ilyen regényekben kötelező erkölcsi eszmefuttatásról, amely a nézőpont miatt mégis egyedi.



A nem hagyományos nézőpont a Sorstalanság nagy erőssége is, nem beszélve pszichológiai hitelességéről. Számomra döbbenetes az eszmélésnek ez a tisztán látó, sallangmentes és semmilyen feloldozást nem adó leírása. Ez a sokk felfogását megszűrő, folyamattá alakító tulajdonság valójában az emberi elme sajátos - és sokszor áldásos - korlátaiból adódik, és éppúgy jellemző a mindennapi életünkre, mint a láger különleges körülményei között. És amennyire félelmetes, hogy milyen szörnyűségekre volt képes az emberi faj, annyira félelmetes, hogy mit képes túlélni az értelem, és miből képes regenerálódni.



Szerintem a könyv irodalmi értéke is leginkább ennek a nézőpontnak a nagyon hiteles bemutatásában rejlik, számomra történelemkönyvek, túlélőkkel készített interjúk, sőt, képek ellenére is ez az első olyan dokumentum, mely az értelmem és a lelkem határán túl tudta tolni az élményt, és így valóban felfogom, átérzem, el tudom képzelni, hogy milyen horror volt keresztülmenni mindezen.

Játszom

Principessától kölcsönvettem ezt az őszinteségi rohamos játékot :). Nagyon érdekes, hogy milyen élményeket hoz fel az emberből egy-egy kérdésen való elmerengés.

1) Milyen regényt olvasol most / olvastál utoljára? Tetszett?

Szabó Magda: Az ajtó. Iszonyatosan tetszik. Alig várom, hogy lássam a filmet Helen Mirrennel Emerenc szerepében, telitalálat a casting.

2) Melyik a legtávolabbi hely, ahol jártál?

Helsinki. Nem csak földrajzilag, hanem azért is, mert nagyon más kultúra, mint bármelyik másik európai város, ahol már jártam, és mert nem tudom, hogy eljutok-e oda mégegyszer :).

3) Sorolj fel három olyan helyet, ahova egyszer szeretnél eljutni.

Mivel a régen vágyott Párizsba ősszel sikerült elutaznom, elsőként New Yorkba, a Cannes-i Filmfesztiválra és a Grand Canyonba - ellenálltam, de legyőzött, fantasztikusan gyönyörű hely, jó lenne személyesen is látni.

4) Van kedvenc sorozatod?

Ó, van, bizony :)! Dr. House - a veterán legjobb dráma, 30 Rock - a veterán legjobb vígjáték, Big C - a legújabb legjobb dramedy, Modern Family - a legjobb új vígjáték és persze a Prime Suspect 1-7 - most már hivatalosan is a mindenkori legjobb TV sorozat.

5) Mi a legbonyolultabb étel, amit el tudsz készíteni?

Bármilyen bonyolult ételt el tudok készíteni, persze a végeredmény nem feltétlenül egyezik majd a receptkönyvivel :). De receptből eddig még bármit megcsináltam, csak idő kell, mert a főzést kb. évente egyszer gyakorolom - egyelőre.

6) Hogyan szoktál aludni?

Hason, kezem a párna alatt, inkább balra fordulva, lábak békában :).

7) Láttad 1999. augusztus 11-én a napfogyatkozást?

Hú, nem emlékszem, csak arra, hogy volt. Bele szerintem nem néztem a csodaszemüveggel, csak megvártam, míg vége lesz.

8) Mi a véleményed az atomenergiáról?

Némi Economistes művelődés után azt gondolom, hogy a szénalapú környezetszennyezés ellen nagyon hatékony alternatíva, de rengeteg veszélye van, nem beszélve a katonai célú alkalmazásáról. Jó kezekben eszköz, de illetéktelenben borzasztó fegyver, és jó lenne, ha az emberiség felelős tagjai elég megbízhatóak lennének ahhoz, hogy humánusan használják. Nem hiszem, hogy ki lehet iktatni, de hatalmas erő, ami katasztrofális következményekkel szabadulhat ki az irányításunk alól. Ahogy a japán tsunami után készült Economist cikk is nagyon találóan írja: "Nature Strikes Back".

9) Sportolsz / sportoltál valamit?

Hű...kb. két éve igyekszem aerobicozni és futni, újabban a zumbát és a spinninget is kipróbáltam, és nagyon tetszenek. Általános iskolában röplabdáztam, de nem ment valami jól, nem voltam elég tehetséges. Aztán 15 évesen megtaláltam a végzetem, és ironikus, de pont a táncban, ennyi idősen még tehetségesnek is bizonyultam: 13 éveig akrobatikus rock'n'rolloztam. Ezek után eléggé hiányzik a rendszeresség, de mint mondtam, igyekszem :P.

10) Játszol / játszottál valamilyen hangszeren?

Jaaaj...furulyáztam, és kb. két hétig zongorára is jártam. Annyira becsülöm Anyukámat, hogy ennyire szívén viselte a zenei műveltségünket, pedig elég meddő vállalkozás volt :P. Ebből talán már sejthető, hogy a hangszeren játszás kérdése nem igazán bír aktualitással az életemben, de hallgatni azért szeretem, főleg jazzt, rockot, musicalt, komolyzenét, és a film- és sorozatzenék nem kevésszer szenzációs darabjait.

11) Hány embernek tudod fejből a telefonszámát?

Ha én is számítok, akkor kettőét. Viszont tudom, hogy hol találjam meg azét, akié fontos.

12) Mi az, amit soha nem ennél meg?

Csótányt...bár a soha elég relatív fogalom, nem tudom, ha a túlélésem múlna rajta, mire lennék képes.

13) Ha nyernél 50 millió forintot, mihez kezdenél vele?

Lakást vennék, téglából és jó nyílászárókkal;)!! Persze csak akkor, ha Á. nem vesz előtte egyet nekem is :P. Egyébként befektetném, magamnak és a leendő gyerekeim részére, hogy ne létbizonytalanságban teljen el a fiatalságuk vagy a pályakezdés időszaka, és tuti, hogy segítenék néhány családtagnak is, amennyire lehetőségem lenne.

14) Hány gyereket szeretnél?

Amennyit akkor szeretnék, amikor aktuális lesz ez a kérdés. Most ott tartok, hogy szeretnék majd, de a mikor, és főképp a mennyi még odébb van. Talán annyi biztos jelenleg, hogy egynél többet.

15) Gondolkoztál már rajta, hogy mi legyen a nevük?

Igen, volt már olyan időszak az életemben, amikor gyerekneveken gondolkodtam, sőt, horribile dictu, még a vezetéknévhez is próbálgattam őket, de azóta rájöttem, hogy ilyesmivel majd akkor foglalkozom, amikor már tuti, hogy pontosan melyik vezetéknévhez kell is passzolnia a keresztnévnek.

16) Mi volt a jeled az óvodában?

Szilva. Még most is a hideg futkos a hátamon, ha eszembe jut a hímzett szilva a tornazsákomon.

17) Dohányzol? Ha nem, rágyújtottál valaha?

Nem, és nem.

18) Mikor voltál először részeg?

Nem voltam, és nem is tervezem. Mivel sosem iszom alkoholt, így nehéz is lenne :).

Hétvégi hangulat



Párizs, pálmafák, Boci csoki...