Misztérium

Most olvastam, hogy XY színész 14 év után elválik a feleségétől…és kiderül, hogy XY 36 egész éves, ami azt jelenti, hogy 22 évesen vette el a feleségét, aki akkor 24 volt, de ez most igazából mindegy. Vagyis az ő szempontjából is megközelíthetném a témát, de engem sokkal jobban foglalkoztat az, ha egy férfi kötelezi el magát ennyi idősen. Ami számomra a dolog felfoghatatlanságát adja, az, hogy látom, milyen óriási különbség van sors és sors – vagy inkább élet és élet között, mivel nem szeretném a „véletlenszerű” jelleget hangsúlyozni. Ha belegondolok, hogy bár nem vagyok még 36, szigorúan elemezve az eseményeket még egy olyan kapcsolatom sem volt, amelyben az együttélés vagy a házasság potenciális célként felmerülhetett volna, - aminek persze megvannak az okai -, így mindig elképeszt, ha a fentihez hasonló történetekről hallok. Mert egy időben nagyon szerettem volna egy ilyen elkötelezett kapcsolatot, de már tudom, hogy ehhez nagyon sok feltétel együttállására van szükség, amelyeknek – finoman szólva is – a zöme még hiányzik az életemből.

De nem panaszkodom, mert azt látom, hogy a befektetett munka valóban megtérül, és olyan utakon lehet célba érni, amelyekre nem is gondoltam volna. Tehát az én életemben is van misztérium, épp tegnap csodálkoztam rá egyre, és valami katartikus érzés volt látni, felfogni, hogy olykor-olykor, ha az ember tesz a céljaiért, előbb-utóbb szembejön vele a jó sorsa (igen, ebben az esetben sorsa), még ha teljesen más útvonalon is, mint ahogy azt én elterveztem. A végeredmény ugyanaz, sőt, ha lehet, még túl is szárnyalja azt, amire legmerészebb álmomban gondolni mertem. Viszont hogy miről van szó, az egyelőre titok, bár már nem sokáig.