Lehet, hogy a véleményem miatt sokak zsebében kinyílik az a bizonyos bicska. De. Úgy érzem, jogom van véleményt nyilvánítani a témában, hiszen elég sok oldalát megismertem már életem során. Alapértelmezett létélményem a kövérség volt, és bár azóta történt egysmás, Kate Winslet után szabadon állíthatom, hogy "once a fat kid, always a fat kid" (a kövér gyerek örökre annak érzi magát). Aztán jött az anorexia, és újra a kilók, majd a jojózás. Voltam tehát mindkét(-három, sok?) oldalon, ráadásul a saját mindenkori súlyomtól/méretemtől függetlenül is van mára kialakult véleményem például az egészségről, a "normálisnak" tartott méretekről vagy a szépségről.
Mostanában fedeztem fel a plus-size modellség intézményét, ami elsőre nagyon-nagyon szimpatikus kezdeményezésnek tűnt. Aztán rögtön belebotlottam az első ellentmondásba: miközben a csontsovány modellek istenítése helyett a teljesen normál méretek kifutóra engedése egészséges gondolat (végre, éljen-éljen!), maga az elnevezés visszás helyzetet teremt. Bár értem, hogy a "plus-size" a modellszakmában megszokott XXXXXXS-es méretekhez képest plusz csak, a köztudatban egy 38-40-42-es méret "pluszosnak" titulálása épp az ellenkező hatást éri el, hiszen ahelyett, hogy "normálisnak" látnánk ezeket, a név megerősíti a photoshop által hirdetett igét, miszerint ez már sok. Pedig azért álljon meg a menet, már hogy lenne az??
A másik kényelmetlen pont számomra a ló túlsó oldala: a kövérség fetisizálása. Mert egy dolog nagyobb méretűnek lenni (ahogy már mondtam, voltam én is, tudom, hogy miről beszélek), és egy másik erényt kovácsolni az egészségtelen, hizlaló ételek evéséből, és ráadásul a vékonyság degradálásából. Az említett ételekkel önmagában nem az a probléma, hogy hizlalnak, hanem az, hogy károsak az egészségre (csak hát sajnos ez a kettő összefügg), erre pedig súlytól függetlenül szerintem oda kellene figyelni mindenkinek. 13 éves koromtól én mindig is figyeltem rá, mégis mértek már magas vérnyomást és koleszterinszintet nálam a harmadik x-en túl, és ez azért még nem az a matuzsálemi kor, amikor mindenféle nyavalyája van az embernek. Persze a genetikán is múlik, de a statisztikák azt mutatják, hogy jobbak az esélyeink, ha több a zöldség és kevesebb a szalonna az étrendünkben.
Mindenki számára más persze az optimális súly, és az is biztos, hogy van olyan, aki 42-es méret fölött kiegyensúlyozott; a lényeg csak az, hogy ő maga tudja, érezze: ez számára az az állapot, amiben jól érzi magát. Bizonyos életminőség eléréséhez azonban fontos odafigyelni az egészségünkre. A(z orvosi értelemben vett) súlyfelesleg egyáltalán nem felemelő állapot. Próbáltam, és köszönöm, nem kérek. Nehéz a lépcsőzés, megerőltetőbbnek érezzük a napi teendőket, fáradékonyabbak és kevésbé hatékonyak vagyunk. Ráadásul ki akar állandó gyógyszereket szedni harmincévesen? Ez az, amiért nem szeretem a 42-esnél kisebb méretűeket már-már negatív fényben feltüntető, a nagyevést és az extra méreteket egyoldalúan méltató írásokat, hiszen ezek éppen azt teszik - csak ellentétes előjellel - amit a mai soványságimádat: erkölcsi értéket rendelnek a méretekhez.
Továbbá...tapasztalatból tudom, hogy bizony még egy úgymond "nagyobb" méretet is nagyon nagy energia karban tartani - ráadásul Demmer Erika plus size modell is ezt mondja - , tehát pl. edzeni attól még kell/lehet; a sokat és egészségtelenül evés és a kellemesen gömbölyded formák egyáltalán nem egyenes következményei egymásnak. Táncosként - a 46 kilós időszakomat követően - nekem mindig is meggyűlt a bajom a kilókkal, amik ahogy orvosi értelemben károsak, úgy színpadi esztétikai értelemben sajnos nem odavalók. Folyamatos diéta és (a próbák melletti) edzés segítségével tudtam tartani magam 40 és 42-es nadrágméret között, vagyis mindig lehettem volna még jóval kisebb. Ez viszont csak rövid időszakokra sikerült, majd most, már tánc nélkül és egy év tejcukor-érzékenység - értsd: semmi csoki, semmi gyorséttermi étel, semmi fagyi, jégkrém, süti, palacsinta, automatás kávé, stb...) után pedig 10 év óta először rám jött egy 38-as farmer...
Éppen ezért nagyon szomorúnak tartom, hogy az embernek 40-42-es méret között törvényen kívülinek kell éreznie magát bármilyen ruházati boltban, mert az XL-es plázaméretet sem tudja feltuszkolni a combjára, csípőjére. Ezért nem vettem 5 éve hosszú nadrágot. Pár éve, amikor a sorozatosan 100%-os kudarccal végződő próbák miatt már elviselhetetlenül éreztem magam, feladtam a próbálkozást. Mert a színpadra lehet, hogy sok volt a 40-42, de arról még a magammal szembeni kritikussággal együtt sem tudtak meggyőzni, hogy az én méretemmel már kiszorulok a konfekcióból.
A normális, nem botsáska méreteket népszerűsítő kezdeményezést tehát nagyon is pártolom, sőt, fontosnak tartom, hogy a valóban nagy méretekhez ne kapcsoljunk erkölcsi ítéletet, hiszen alkat szerint mindenkinek más az optimális súlya, és egy ducibb nő is lehet ugyanolyan vonzó (vagy akár még vonzóbb), mint egy vékonyabb, de
a) a köztudatban igenis legyen csak normál, nem pedig pluszos méret a konfekció (a modellszakmában már plus-size-nak számító 40,42 szerintem mindenképpen ide tartozik még) és
b) válasszuk szét a kerekded formák esztétikussága létjogosultságának hirdetését, valamint az egészségtelen táplálkozás vagy a kövérség magasztalását.
Ha jól érzem magam a bőrömben, a kilók számától függetlenül vonzó leszek, így nincs is szükség "normál" vagy "pluszos" kategorizálásra, hiszen úgy leszek jó, ahogy vagyok :).
Mostanában fedeztem fel a plus-size modellség intézményét, ami elsőre nagyon-nagyon szimpatikus kezdeményezésnek tűnt. Aztán rögtön belebotlottam az első ellentmondásba: miközben a csontsovány modellek istenítése helyett a teljesen normál méretek kifutóra engedése egészséges gondolat (végre, éljen-éljen!), maga az elnevezés visszás helyzetet teremt. Bár értem, hogy a "plus-size" a modellszakmában megszokott XXXXXXS-es méretekhez képest plusz csak, a köztudatban egy 38-40-42-es méret "pluszosnak" titulálása épp az ellenkező hatást éri el, hiszen ahelyett, hogy "normálisnak" látnánk ezeket, a név megerősíti a photoshop által hirdetett igét, miszerint ez már sok. Pedig azért álljon meg a menet, már hogy lenne az??
A másik kényelmetlen pont számomra a ló túlsó oldala: a kövérség fetisizálása. Mert egy dolog nagyobb méretűnek lenni (ahogy már mondtam, voltam én is, tudom, hogy miről beszélek), és egy másik erényt kovácsolni az egészségtelen, hizlaló ételek evéséből, és ráadásul a vékonyság degradálásából. Az említett ételekkel önmagában nem az a probléma, hogy hizlalnak, hanem az, hogy károsak az egészségre (csak hát sajnos ez a kettő összefügg), erre pedig súlytól függetlenül szerintem oda kellene figyelni mindenkinek. 13 éves koromtól én mindig is figyeltem rá, mégis mértek már magas vérnyomást és koleszterinszintet nálam a harmadik x-en túl, és ez azért még nem az a matuzsálemi kor, amikor mindenféle nyavalyája van az embernek. Persze a genetikán is múlik, de a statisztikák azt mutatják, hogy jobbak az esélyeink, ha több a zöldség és kevesebb a szalonna az étrendünkben.
Mindenki számára más persze az optimális súly, és az is biztos, hogy van olyan, aki 42-es méret fölött kiegyensúlyozott; a lényeg csak az, hogy ő maga tudja, érezze: ez számára az az állapot, amiben jól érzi magát. Bizonyos életminőség eléréséhez azonban fontos odafigyelni az egészségünkre. A(z orvosi értelemben vett) súlyfelesleg egyáltalán nem felemelő állapot. Próbáltam, és köszönöm, nem kérek. Nehéz a lépcsőzés, megerőltetőbbnek érezzük a napi teendőket, fáradékonyabbak és kevésbé hatékonyak vagyunk. Ráadásul ki akar állandó gyógyszereket szedni harmincévesen? Ez az, amiért nem szeretem a 42-esnél kisebb méretűeket már-már negatív fényben feltüntető, a nagyevést és az extra méreteket egyoldalúan méltató írásokat, hiszen ezek éppen azt teszik - csak ellentétes előjellel - amit a mai soványságimádat: erkölcsi értéket rendelnek a méretekhez.
Továbbá...tapasztalatból tudom, hogy bizony még egy úgymond "nagyobb" méretet is nagyon nagy energia karban tartani - ráadásul Demmer Erika plus size modell is ezt mondja - , tehát pl. edzeni attól még kell/lehet; a sokat és egészségtelenül evés és a kellemesen gömbölyded formák egyáltalán nem egyenes következményei egymásnak. Táncosként - a 46 kilós időszakomat követően - nekem mindig is meggyűlt a bajom a kilókkal, amik ahogy orvosi értelemben károsak, úgy színpadi esztétikai értelemben sajnos nem odavalók. Folyamatos diéta és (a próbák melletti) edzés segítségével tudtam tartani magam 40 és 42-es nadrágméret között, vagyis mindig lehettem volna még jóval kisebb. Ez viszont csak rövid időszakokra sikerült, majd most, már tánc nélkül és egy év tejcukor-érzékenység - értsd: semmi csoki, semmi gyorséttermi étel, semmi fagyi, jégkrém, süti, palacsinta, automatás kávé, stb...) után pedig 10 év óta először rám jött egy 38-as farmer...
Éppen ezért nagyon szomorúnak tartom, hogy az embernek 40-42-es méret között törvényen kívülinek kell éreznie magát bármilyen ruházati boltban, mert az XL-es plázaméretet sem tudja feltuszkolni a combjára, csípőjére. Ezért nem vettem 5 éve hosszú nadrágot. Pár éve, amikor a sorozatosan 100%-os kudarccal végződő próbák miatt már elviselhetetlenül éreztem magam, feladtam a próbálkozást. Mert a színpadra lehet, hogy sok volt a 40-42, de arról még a magammal szembeni kritikussággal együtt sem tudtak meggyőzni, hogy az én méretemmel már kiszorulok a konfekcióból.
A normális, nem botsáska méreteket népszerűsítő kezdeményezést tehát nagyon is pártolom, sőt, fontosnak tartom, hogy a valóban nagy méretekhez ne kapcsoljunk erkölcsi ítéletet, hiszen alkat szerint mindenkinek más az optimális súlya, és egy ducibb nő is lehet ugyanolyan vonzó (vagy akár még vonzóbb), mint egy vékonyabb, de
a) a köztudatban igenis legyen csak normál, nem pedig pluszos méret a konfekció (a modellszakmában már plus-size-nak számító 40,42 szerintem mindenképpen ide tartozik még) és
b) válasszuk szét a kerekded formák esztétikussága létjogosultságának hirdetését, valamint az egészségtelen táplálkozás vagy a kövérség magasztalását.
Ha jól érzem magam a bőrömben, a kilók számától függetlenül vonzó leszek, így nincs is szükség "normál" vagy "pluszos" kategorizálásra, hiszen úgy leszek jó, ahogy vagyok :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése