Pletykafészek

Moziőrület után színházőrület. Kár, hogy jelenleg egy mozijegy kb. 6-7-szereséért tudok színházjegyet venni, márpedig most nemhogy nullán, de iszonyú mínuszban vagyok, és iszonyatosan gyorsan ki kell találnom valamit, hogy pénz álljon a házhoz. Vagyis már kitaláltam, csak működésbe kell hozni a gépezetet.

Addig is nagyon örülök, hogy a Centrál Színház "tudjátokmelyik" közösségi oldalán nyertem egy belépőt a Pletykafészek c. előadásuk első nyilvános próbájára.

Azt hittem, hogy ez még olyan rendezős-instruálós, jelmezmentes próba lesz, de tévedtem (ha megnéztem volna a bemutató időpontját, előbb rájövök, hogy egy igazi előadást fogok látni, de ehhez még nincs kellő rutinom. Majd mostantól!) Vagyis egy teljes előadást láthattunk, kb. félig teli nézőtérrel. Amikor az első felvonást beharangozó zenét meghallottam, már megnyertek a darabnak. Bár fogalmam sincs, ki az előadója, imádom ezt a számot - régi versenyzene; egyike a '80-as évek nagyon csekély számú termékének, ami tetszik. A szereposztás szenzációs; Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter brillírozik (nekem Eszter játéka különösen tetszett), Simon Kornél méltó a hírnevéhez, Básti Juli, bár kis szerepet kapott, azzal a néhány tökéletesen időzített poénnal is helyben hagyja a nézőt, Scherer Péter figurája is hatalmas, és persze ott van Liptai Claudia.

Nyilván nagy a várakozás, hogy az elmúlt évek kereskedelmi televíziózása után mit tud nyújtani a "komoly műfajban" - még akkor is, ha itt egy mellesleg nagyon vicces Neil Simon vígjátékról van szó. Még nekem is, aki 5 éve nem néz TV-t, eleinte nehéz elvonatkoztatni a fejemben lévő információktól, és Claire-t Claire-ként, nem pedig Liptai Claudiaként megítélni a színpadon. Szerencsére azonban én nem látom őt nap mint nap a reggeli műsorban, így ez a probléma hamar megoldódik. Vagyis majdnem, mert éppen emiatt marad bennem némi bizonytalanság, hogy az igen csípős nyelvű, határozott véleményű és extrovertált karakter mennyiben Claire és mennyiben Liptai Claudia.

Az az igazság, hogy szerintem Liptai Claudia jó vígjátékszínésznő. Az időzítése hatalmas, nem beszélve a "physical comedy"-ről*, amiben brilliáns, mert azt tényleg mindenféle zavaró feszélyezettség (self-consciousness - hiába, néhány jelenségre angolul pontosabb kifejezések léteznek) nélkül tudja megvalósítani. A szövegnél ugyanis egy alkalommal, amikor valamelyik poénján nagyon nevettünk, felfedezni véltem egy amolyan Jack Donaghy-s kipillantást a közönségre egy halvány félmosoly kíséretében. És többször előfordult, hogy bár hősiesen küzdött, ő sem tudta visszatartani a mosolygást egy másik karakter vicces mondata miatt, így nem tudott karakterben maradni. Persze egyrészt ez még csak az első nyilvános próba volt, másrészt nem nagyon tudnám hibáztatni egyiküket sem, ha nevetésben törnének ki, mert tényleg annyira jó a darab (Básti Juli is erőteljes csücsörítésre kényszerült egy alkalommal, hogy elfojtsa a nevetését). Mégis, ettől végig volt egy olyan érzésem, hogy a karakter, akit látok, csak 70-80%-ban Claire, 20-30%-ban mindig Liptai Claudia, a kereskedelmi televíziós műsorvezető, aki most bizonyíthatja, hogy tehetséges színésznő, nem csak egy celeb. És szerintem az, úgyhogy nyugodtan koncentrálhatna teljesen a karakterére, akkor még meggyőzőbb lenne. Egyébként is úgy gondolom, hogy aki színházba megy, annak teljesen nyitott elmével és lélekkel kell beülnie a darabra, és amennyire lehet, levetkőzni az előítéleteit. Sokkal élvezhetőbb az előadás úgy, hogy nem folyamatosan önigazolást keresünk benne.

A darab másik nagy-nagy pozitívuma az volt, hogy nem éreztem: egy matinén ülök. A színészek fantasztikus energiával játszottak, beleadtak apait-anyait és nem érezték úgy, hogy csak mert a nézőtér fele üres, illetve a többiek is majdhogynem ingyen jutottak be (én biztosan:P), kevésbé kellene igyekezniük. A Vígszínházas (szintén matiné) Pán Péter és a Madách Színházas előadások tánckara miatti csalódások után nagyon élveztem az energiát, ami a színpadról áradt. A Cabaret-t követően ezúttal is egy nagyon színvonalas darabot láttam, és bár rendezői szempontból nem tudom megítélni, a színészek munkája minden elismerést megérdemel.

Csakúgy, mint a jelmeztervező Andó Ildikóé. Mivel a felső tízezer köreiben játszódik a darab, ráadásul egy házassági évfordulón, a ruhák is ennek megfelelően rendkívül elegánsak, de amitől leesett az állam, az az egyszerűségükben mégis hihetetlen látványosság. Ezért néztem meg a szünetben a szereposztás-táblán, hogy kinek köszönhető a jelmez, és akkor mindent megértettem, hiszen Andó Ildikó munkáját már a Megasztár 5-ben is nagyon-nagyon szerettem (és nem csak amiatt, hogy az ifjú tervezők által megalkotott borzalmak között mindig üdítő volt a letisztult, de figyelemfelkeltő styling). Különösen Nagy-Kálózy Eszter és Liptai Claudia ruhájától voltam elragadtatva, bár utóbbi abban a formájában, ahogyan én csütörtökön láttam, semelyik próbaképen nem szerepel. Egy szó mint száz, megyek még, menjetek Ti is, érdemes!

*magyarul fizikai komédia, ami szerintem nem létező kifejezés, viszont nem ismerem a helyes magyar megfelelőjét, mert a színházi zsargonban annyira nem vagyok otthon - legalábbis magyarul :P