Szuper. Végre lefogyok annyira, hogy felvehetek egy kis feketét; végre lediplomázom, tehát van is alkalom, hogy felvegyem, erre mi történik? Egy perccel a ceremónia kezdete előtt szétmegy a cipzár a kis fekete hátulján. Úgy, hogy még csak nem is szűk a ruha, végigszalad a derekamig, és hatalmas lyuk tátong a hátamon. A rektorhelyettes beszéde alatt - amely az értelmesebbek és érdekesebbek közül való, és amely egy szenzációs Lázár Ervin mesével zárul, az én agyam azon kattog, hogy mégis mi a fenét csináljak, hiszen kabátban felmenni igen nagy illetlenség. Amikor aztán elkezdik sorolni a neveket, kétségbeesésem a tetőfokára hág, mivel gondosan kivárják, hogy mindenki jól beazonosíthatóan, egyesével lépjen fel kezet fogni a rektorhelyettes asszonnyal, tehát esélyem sincs elsunnyogni a balfenéken, miközben az előttem és utánam következőkre figyel már a közönség.
Nincs más megoldás, ezt nem fogom megúszni. Azért tovább kattogtatom a fogaskerekeket, de sajnos a biztosítótűzés vagy a szoknyává alakítás esélytelen, hiszen már bent ülök a helyemen. Bárcsak előbb történt volna, akkor a mosdóban még próbálkozhattam volna. Így viszont egyéb ruhadarabok jelenléte híján kénytelen vagyok fekete kabátban felmenni a pódiumra, miközben mindenki értetlenül bámul rám, amiért ilyen tapló módon nem vetkőztem le megfelelően. Ott fent már nem is olyan szürreális az élmény, és azt hiszem, hogy egész jól megúsztam a dolgot, de visszanézve még zavarba ejtőbb, hogy nagykabátban sorjáztam fel oda. Az tuti, hogy a biztosítótű-készletemtől egy percre sem válok meg ezek után.
Persze nézzük a pozitív oldalát, legalább volt miben felmennem, illetve nem akkor pattant szét a cipzár, amikor éppen a közönségnek háttal álltam. Magamat ismerve azért ez is valami. Ja, és végre van egy diplomám, amire büszke vagyok. Legközelebb a ruhám is bombabiztos lesz.
Nincs más megoldás, ezt nem fogom megúszni. Azért tovább kattogtatom a fogaskerekeket, de sajnos a biztosítótűzés vagy a szoknyává alakítás esélytelen, hiszen már bent ülök a helyemen. Bárcsak előbb történt volna, akkor a mosdóban még próbálkozhattam volna. Így viszont egyéb ruhadarabok jelenléte híján kénytelen vagyok fekete kabátban felmenni a pódiumra, miközben mindenki értetlenül bámul rám, amiért ilyen tapló módon nem vetkőztem le megfelelően. Ott fent már nem is olyan szürreális az élmény, és azt hiszem, hogy egész jól megúsztam a dolgot, de visszanézve még zavarba ejtőbb, hogy nagykabátban sorjáztam fel oda. Az tuti, hogy a biztosítótű-készletemtől egy percre sem válok meg ezek után.
Persze nézzük a pozitív oldalát, legalább volt miben felmennem, illetve nem akkor pattant szét a cipzár, amikor éppen a közönségnek háttal álltam. Magamat ismerve azért ez is valami. Ja, és végre van egy diplomám, amire büszke vagyok. Legközelebb a ruhám is bombabiztos lesz.
Gratulaaa!!!! A diplomához, természetesen. :P
VálaszTörlésEz így visszaolvasva az az igazi klasszikus, lesz mit mesélni évek múltán. :P És legközelebb ilyen jelentős alkalommal csak én nyúlhatok a ruhához, műértő kezemmel, hogy aztán jól megérdemelten végigslattyoghass a pódiumon. ;-)
K.K. beszéde pedig olyan volt, mint az egész nő, édes, kedves, aranyos, de nagyon is komoly. Érzem, olvasnom kell majd egy kis Lázár Ervint.
:) Köszi! Amúgy közben is eszembe jutott, hogy ez az a tipikus anekdota alapanyag évekkel későbbre, és próbáltam viccesen felfogni az egészet, de nem sikerült. Hihetetlen...megyek inkább futni meg spinningre, az jobban megy, és hasznosabb is. És a ruha sem szakad el. :P
VálaszTörlés