"Enjoy walking over me!"

Emma Thompson csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. Végre!!! Hogy lehet ezt a hírt még fokozni? Úgy, hogy az átadáson Hugh Laurie és Maggie Gyllenhaal is méltatta őt, tehát megint számíthattunk pár perc minőségi szórakozásra. És valóban. Egyrészt hihetetlen, hogy Emma milyen spontán és megható beszédet tud előadni három percben úgy, hogy még vicces is közben, de nem is válik csöpögőssé. Hugh Laurie-nak igaza van, ő az egyik legnagyobb tehetség, szinte mindenben, de ami számomra a leglenyűgözőbb, az a kivételes intelligenciája és szellemessége, amellyel a beszéd végére ismét beszúrja nekünk a kegyelemdöfést: "enjoy walking over me!"

És én pontosan ezt szeretném tenni; ezért még L.A.-be is hajlandó lennék elmenni. Úgyhogy már kettőre emelkedett az USA-beli úticéljaim száma: N.Y. és L.A. Úgy látszik, az ilyen két betűre rövidíthető nevű városok különösen jók abban, ami engem vonz: kultúra, filmek, színház.

A képek is tanúskodnak arról, hogy Emma Thompson kivételes színészi képességekkel (is) rendelkezik, ahogy Á. fogalmazott, "nem lehetne ráhúzni Steven Segal érzelmi kifejezéseinek skáláját", és nagyon igaza van. Íme egy kisebb mozaik Emma Thompson arcairól:

És persze az elmaradhatatlan, mostanában oly divatos díjátadós (fél)csók:

Ez Emma és Hugh esetében persze talán megbocsátható, mivel korábban együtt jártak, ahogy azt mindenki tudja. Hugh emlékeztette is erre a tényre a közönséget, kiegészítve azzal az információval, hogy "mindaddig együtt voltunk, amíg Emma ki nem dobott egy pantomimesért". Hát igen. Nők:).

Go, Emma!