Á-nak...

...mert az erőszaknak megannyi formája létezik. Ez a történet az egyikről szól, ám egyúttal minden erőszak metaforája is. Ezért igen, a világ bármely részén élő, és az erőszak bármely formáját elszenvedett emberek számára érvényes. Kiemelés nélkül, mert úgyis tudod, hol a lényeg.

Eve Ensler - Érző lelkek (részlet)

"Bukavuban élek, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, de azt hiszem, tanácsaimat akármelyik lány megfogadhatja a világ bármely pontján.

Sokszor faggatnak arról, hogyan éltem túl, amit átéltem. Nem mintha okosabb vagy akár erősebb lenék bárkinél. Nem is tudtam, mit csinálok. Egyszerűen csak volt bennem valami, ami miatt képtelen voltam beletörődni. A barátnőim, őket is velem együtt fogták el. Nem hiszem, hogy valaha is viszontlátjuk egymást.

Első számú szabály: felejtsd el, amit a lányok gondolni szoktak, hogy "ez velem nem történhet meg"!

Mert amikor megtörténik - és hidd el nekem, ezrekkel esik meg közülünk -, az ember nem hiszi el.

Azt gondolja: biztosan csak bolondoznak ezek a hóbortos katonák. Bizonyára unatkoznak, vagy ilyesmi. Nem árthatnak nekem, nem ragadhatják meg ilyen durván a kezemet, a lábamat, és nem hajíthatnak fel a teherautójukra. Az ember ilyeneket kezd gondolni. Némelyik az apám lehetne. Több eszük is lehetne ennél. Nos, az efféle gondolatok csak összezavarnak. Az ember hülyén érzi magát. Azt érzi, nem is a valóság, ami körüleszi. Úgy érzi, talán ő hibázott valahol.

A legjobb barátnőimre néztem: Alisa, Esther, Sowadi. Kirándulni voltunk. Együtt keltünk át hajón Bukavuból Gomába. Sokat viccelődtünk a tavon. A Kivu-tó. Óriási tó. Öt óra alatt lehet átkelni rajta. Fantát ittunk és Esther torzonborz hajáról gyártottunk vicceket. Úgy terveztük, úszunk egyet Gomában, aztán szétnéztünk a városban. Vásárolgattunk ezt-azt. Sowadi megvette ezt az aranyszínű cipőt. Emlékszem, én is szívesen vettem volna, de nem akartam, hogy azt higgye, őt utánzom.

Aztán kisétáltunk a boltból, ki, az utcára. Akkor történt. Nem is igazán fogtam fel. Javában vásárolgattunk, amikor ezek az őrült katonák... ezért is nem szaladtunk el. Én ugyan futni akartam, de nem akartam cserbenhagyni a többieket. Aztán amikor megpróbáltunk megszabadulni tőlük, akkor fordult komolyra a dolog. Az egyik, egy nagytestű állat, ütlegelni kezdte Alisát, ő meg sikoltozott. A legjobb barátnőim mind sikoltoztak és sírtak.

Én azonban csendben voltam. Igen. Nem akartam, hogy ezek a katonák bármit is megtudjanak rólam. 

Ez vezet el a következő ponthoz:

Kettes számú szabály: soha ne nézz a szemébe annak, aki megerőszakol!

A neveden fog szólítani, azon a reszelős, kéjvágyó hangon. Könyörög, hogy nézz rá. Maga felé fordítja a fejed a nagy, piszkos lapátkezével. De te ne nézz rá! Ha muszáj, csukd be a szemed! Nézd levegőnek! Hisz nincs is ott. Csak egy jelentéktelen porszem. Nem is létezik.

Hármas számú szabály: zárkózz magadba, vájj a lelkedben búvóhelyet, rejtőzz el!

Rád fog mászni. Öreg, az apád elhetne. Olyan szaga lesz, mint az erdőnek, a szesznek, a marihuánának. Befogja a szádat a kezével. Még szűz vagy. Csak tizenöt. Azt mondja majd, úgysem jön senki, hogy kiszabadítson.

Képzeld azt, hogy táncolsz! Gondolj a kedvenc dalodra! Gondolj arra, ahogy az anyukád a hajadat fonja! Idézd fel, milyen érzés, ahogy gyengéden fogja a tincseidet! Idézd fel, ahogy a neveden szólít: "Marta, Marta, Marta"!

Négyes számú szabály: soha ne nyílj meg előtte!

Ne egyél az ételből, amit eléd tesz! Ne edd meg a nyavalyás halat, amit ő hoz! Köpd le! Mondd neki, hogy a te családodban soha nem esztek vízből kifogott halat! Amikor emberek közé mentek, azt akarja majd, hogy mosolyogj, hogy tégy úgy, mint egy igazi feleség, holott olyan már van neki. El se mosolyodj! Vesd magad a földre a csúf és drága, méretre szabott pangéban, amit neked csináltatott! Ne nevess a viccein! Rád fog mászni, újra meg újra, napjában kétszer-háromszor. Az első húsz után már nem is fáj. A tested többé nem a tiéd. Néha bekölnizi magát. Vigyázz, mert ez vonzóvá teheti! Ne dőlj be neki! Idővel érezni kezdesz valamit iránta. Fél év után ez természetes, de csupán egy rossz szokás, semmi több. Véletlen. Semmi köze Claude-hoz. Mellesleg, soha ne szólítsd a nevén! Beszélj róla harmadik személyben! Soha ne mondd ki a nevét! Magázd! Menjen innen! Hagyjon békén!

Ötös számú szabály: semmi közöd ahhoz, ha rossz kedve van!

Néha olyan szomorúnak látszik. Hisz annyi rosszat látott és művelt. Megsajnálod. Átérzel mindent, amit érez vagy nem érez. Már majdnem két éve vagy a rabszolgája. Kezded azt hinni, nem is létezik más rajta kívül. Ez az életed. Ő az egyetlen, aki szeret. Amikor egyik reggel hányni kezdesz, azt hiszed, megmérgezett. Aztán a hányinger elmúlik, és rájössz, hogy az ő gyermekét várod. Azt mondja majd, ha csak gondolni mersz arra, hogy elhajtsd a gyereket, megöl. Jelentsd ki, hogy nem fogsz törődni a gyerekével!

Hatos számú szabály: nem számít, ha elfog menekülés közben! Inkább a halál, mint hogy meg se próbáld!

Ha alkalom adódik rá, szökj meg! Bízz a csodában! Ha menekülsz, vidd magaddal a gyermeked, hiszen a szíved mélyén tudod, hogy a tiéd! Vedd magadhoz a ruháit, de semmi mást!

Amikor futni kezdesz, a lábad olyan erős lesz, mint egy igazán erős ember lába. Gyorsabban és tisztábban gondolkozol, mint addig bármikor. Anyád hangját hallod, ahogy azt mondja: "Marta, fuss, fuss!" Éppen eléred a buszt. Nem nézel ki az ablakon, mert tudod, hogy a négy testőr, aki két éve tart szemmel, már ott van, de te már elrejtőztél magadba, senki nem láthat. A gyermekeddel együtt bújj el az unokatestvéred fallal körülvett, kertes házában, ahol nyaralni szoktál. Claude átkutatja majd a házat négy másik katonával, mindent feldúlnak és szétdobálnak. De a gyerek nem sír fel, te pedig láthatatlan maradsz. Másnap továbbszöksz a hajóhoz. Ahogy kifut a hajó, a lélegzeted is visszafojtod, mert látod őt meg az őröket a kikötőben; téged keresnek. Kérdezősködnek utánad, valaki a hajóra mutat. Már tudod, hogy rád találtak, hiába bújtál mélyen magadba. Hanem a kapitány hirtelen megáll melletted, és egyetlen kérdést tesz csak fel: "Hány éves vagy?" Mikor megszólalsz, olyan lesz a hangod, mintha rég nem használtad volna. Meglepődsz, milyen hangos és eszelős. "Tizenhét vagyok - mondod. - Tizenöt évesen fogott el. Napjában háromszor erőszakolt meg. Megbetegített, felcsinált. Ellopta a hazám kincseit és az életemet is. Ha maga most visszafordítja ezt a hajót, a vízbe ugrok. Inkább a halál, csak soha többé ne lássam. A gyermekét is magammal viszem."

Ekkor a kapitány a válladra teszi majd a kezét. A szemében megvillan valami, amit szánalomnak értelmezel, és nem fordul vissza a hajó.

Hetes számú szabály: ne érezz bűntudatot, mikor megörülsz a halálhírének!

Miután hat hónapot már otthon töltöttél szeretett Bukavudban, összeakadsz majd két katonával a táborból. Meglepődnek, milyen jól nézel ki. Elmondják, Claude-ot megölték. "Istennek hála" - mondod. Ebben a pillanatban tej csordul ki a melledből, és szeretni fogod a gyermekedet.

Két napra mentem el kirándulni.

Két évig nem jöttem haza.

Nyolcas számú szabály: senki nem veheti el tőled, amit önszántadból nem adsz oda!