2011. január 27., csütörtök

Sütkéreztem

Wow, hát ez a történelmi pillanat is eljött: sütöttem szójatejes, a.k.a. laktózmentes palacsintát.

Ránézésre egészen olyan, mint a tehéntejjel készült, és igazából én az ízével is meg vagyok elégedve, bár Á. azért érezte a különbséget. Nagyi-féle sárgabarack-lekváros és kakaós ízesítést sikerült összehoznunk a kongó éléskamránkból.

Miután három éve vettem utoljára a kezembe serpenyőt, és mindössze két kisebb égési sérüléssel megúsztam, valamint a hozzávalók is majdnem elfogytak, azt hiszem, elégedett vagyok az eredménnyel. Persze a töltés Á. érdeme; mondjuk úgy, hogy nem fukarkodott a mennyiségekkel. Ó, és még el is mosogattam. Azt hiszem, nagyot nőtt a házitündér-faktorom, bár kétséges, hogy a közeljövőben fogom-e tudni tovább növelni. Ez a művelet ugyanis legkevesebb 2 órát vett igénybe, és a jelenlegi körülmények között rendszeresen biztosan nem tudok ennyit áldozni a napi konyhai tevékenységekre. Na de ami késik...

2 megjegyzés:

  1. Igen, és ráadásul ketten voltunk minderre a 2 órára. Nem tehetek róla, de valahogy azt érzem, nekem ez a sütés-főzés meg fog maradni hobbinak, képtelenségnek tartom, hogy olyan élethelyzetbe kerüljek egyszer, h ez napi szinten beleférjen.

    Egyébként meg nagyon fincsi lett, abszolút meg lehet szokni, jöhet máskor is. :P

    VálaszTörlés
  2. Na igen...kíváncsi leszek. Bár én is előbb olvasnék ki egy könyvet, minthogy nekiálljak konyhaművészkedni...nem tudom, hogy fog ez megváltozni.

    Kíváncsi vagyok, Z. mit szólna hozzá szójatejjel:).

    VálaszTörlés