2011. január 24., hétfő

'80 - a 21. század turkálója

Tegnap kaptam egy vicces üzenetet a "közgazdaságilag felvilágosult" nőről, főszerepben a H&M-mel. Éppen akkor, amikor én is egy H&M-ben tett kirándulást tudhattam magam mögött.
A vicc egyébként régi, de még mindig működik:


Nade! Tudományos és praktikus szempontból is meg tudom érteni a hölgyet, hogy a H&M-mel ellentétes oldalon kezdte a vásárlást, ugyanis saját tapasztalom szerint kb. két éve teljesen reménytelen bármit is remélni ettől az üzlettől. Hogy tegnap mégis vállalkoztam a belépésre (sokadik alkalommal, mert nem egykönnyen adom fel, de legalább a vásárlás miatti lelkiismeret-furdalástól nem kell tartanom ilyenkor), annak oka a 80%-os leárazás volt (bár rajtam jelenleg maximum egy 100%-os leárazás segítene, de ez már a következő poszt témája).

80%-os leárazás tehát. A bejáratnál szépen felsorakoztatva állnak a nagyméretű, piros színű akciós árcédulákkal díszített ruhadarabok. Elkezdek nézelődni, és kb. 2 másodpercen belül csalódottabb vagyok, mint egy rossz turkálóban. Minősíthetetlen színű, szabású és egyáltalán, minősíthetetlen minőségű anyagok, mint egy '80-as évekbeli használtruha-boltban. Szűkítetlen felsők, ízléstelen flitterek (pedig vannak ízlésesek is, és nagy rajongójuk vagyok), leheletvékony, nyúlós anyagú lebernyeg pólók; passzés, gombolós "gatyakardigánok", hatalmas, beszegetlen virágdíszítések, féllábszárig érő répafarmerek.

Én meg csak állok ott, hiszen már két éve megy ez a "hozzuk-vissza-a-80-as-éveket-mert-a-válltömés-az-olyan-menő" stílus, én pedig pontosan ennyi ideje semmit sem tudok a H&M-ben vásárolni. Persze nem ez a világon a legnagyobb probléma, csak értetlenül állok a tény előtt, és fogalmam sincs, őszintén nincs, hogy ki veszi meg ezeket. Mert hogy viselni még senkit sem láttam ezeket az ocsmányságokat. Számomra olyan végtelen boldogság volt a tavalyelőtti költözéskor megszabadulni az utolsó utálatos darabtól is, ami az utálatos '80-as évekbeli gyerekkoromra emlékeztetett, erre lassan már évek óta azzal akarnak megetetni, hogy mindez trendi, a válltömés "kicsit másképp" cool, az arany flitter és a fekete plüssbársony elegáns...DE NEM AZ! Ízléstelen, és ráadásul nincs ember, akin jól áll. Mindent, ami előnytelen, ami még a modellalkatból is a legrosszabbat hozza ki, sűrítve kapjuk például a H&M akciós darabjaiban (nem csoda, hogy senkinek sem kellenek), de az igazat megvallva az új kollekció sem biztató. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt be lehet adni az embereknek pusztán azzal, hogy a divat meghatározó szereplői rámondják valamire, hogy mostantól ez a követendő, még akkor is, ha - hogy szakkifejezéssel éljek - értelmezhetetlen.

Úgyhogy a grafikonon jelölt úriembernek gratulálok, hogy talált ott egy megvásárlásra érdemes nadrágot 50 dollárért (bár én tavalyelőtt örömmel dobtam a konténerbe annak valószínűleg egy tökéletes mását; sőt, még fizettem is volna azért, hogy megszabadulhassak tőle), a hölgynek pedig szintén elismerésemet kell kifejeznem, mert praktikusan utolsónak hagyta a H&M-et, amikorra valószínűleg már minden mást beszerzett a még vállalhatóbb üzletekben. Én pedig reménykedem, hogy az egykor kedvenc boltomban fogok még az ujjatlan egyszínű pólókon kívül más kedvemre való darabot is találni.

1 megjegyzés:

  1. Haha, milyen igaz! :) Nekem még mindig az viszi a pálmát, amikor megpillantottam a pizsim sötét borostyánzöld plüssanyagából készített felsőt, és nem hittem el, hogy ezt komolyan gondolják 2010-ben. :D Bár az az Orsay volt, de tkp. mindegy. A H&M-ben az összes így nézett ki. :P

    VálaszTörlés