Mai két kulturális élményem: egy könnyed(nek tűnő) vígjáték és egy döbbenetesen drámai és lenyűgöző olvasmány.Természetesen a könyvvel kezdtem, amit ma sikerült kiolvasnom, ezt követően szükségem volt valami lélekemelőre a nap végére. Így Kazuo Ishiguro Never Let Me Go (Ne engedj el...) című regényét befejezve estére megszavaztuk az Easy A (Könnyű nőcske) c. vígjátékot. Ezt a két dolgot legalább már biztosan kihúzhatom a bakancslistámról.
A könyv: spoilere
k nélkül csak annyit róla, hogy lebilincselő olvasmány, folyamatosan feszültségben tart, és nem is a végkifejlet a drámai, hanem az a mélység és megrendítő humánum, amivel Ishiguro az emberi kapcsolatokat, illetve az azok elvesztése miatti fájdalmat szavakba tudja önteni. Ezt a képességét már a sokszor olvasott The Remains of the Day-ben (A napok romjai) is megfigyeltem, most pedig egy teljesen más témában, évekkel később újra letaglózott. Nem a metrón olvasandó darab, az biztos, főképp a vége felé. *SPOILER* Tudom, hogy lehetetlen elkerülni, de én soha többet nem szeretném átélni ezt a veszteséget, mert úgy érzem, nem bírnám ki. Pedig tudom, hogy hacsak nem burkolózom teljes magányba - amit nem fogok -, akkor számolnom kell még ilyen élményekkel, akkor is, ha valakinek a túl korán megtapasztalt és tátongó űrt hagyó elvesztését valamiféle felmentésnek érzem minden további hasonló esemény alól. *SPOILER VÉGE*
Nagyon méltatlannak tartom, hogy amíg a kritikailag is nagyot bukott Alice Csodaországbant jelölték Golden Globe-ra, addig ez a vígjáték nem kapott helyet az öt legjobb között (noha Emma Stone-t azért nem lehetett megkerülni, mint az egyik legjobb vígjátékban nyújtott színésznői alakítást). Pedig végre egy színvonalas "tinivígjáték", amelyben bár a szex áll a középpontban, és minden erről szól, nincs egyetlen alpári, ízléstelen vagy olcsó és hatásvadász poén sem erre kihegyezve. Le a kalappal!
Ez a nap így volt kerek, a Never Let Me Go filmváltozatát pedig remélhetőleg hamarosan DVD-n már mi is élvezhetjük. Ahogy Á. mondta - a film vegyes kritikai fogadtatására utalva -, "én elhatároztam, hogy nekem tetszeni fog".
A könyv: spoilere
k nélkül csak annyit róla, hogy lebilincselő olvasmány, folyamatosan feszültségben tart, és nem is a végkifejlet a drámai, hanem az a mélység és megrendítő humánum, amivel Ishiguro az emberi kapcsolatokat, illetve az azok elvesztése miatti fájdalmat szavakba tudja önteni. Ezt a képességét már a sokszor olvasott The Remains of the Day-ben (A napok romjai) is megfigyeltem, most pedig egy teljesen más témában, évekkel később újra letaglózott. Nem a metrón olvasandó darab, az biztos, főképp a vége felé. *SPOILER* Tudom, hogy lehetetlen elkerülni, de én soha többet nem szeretném átélni ezt a veszteséget, mert úgy érzem, nem bírnám ki. Pedig tudom, hogy hacsak nem burkolózom teljes magányba - amit nem fogok -, akkor számolnom kell még ilyen élményekkel, akkor is, ha valakinek a túl korán megtapasztalt és tátongó űrt hagyó elvesztését valamiféle felmentésnek érzem minden további hasonló esemény alól. *SPOILER VÉGE*Így aztán szükségem volt a regenerálódásra, és a laktózmentes palacsintán túl a Könnyű nőcskére esett a választásom. *SPOILER* Végre, egy o-k-o-s vígjáték, irodalmi és filmes allúziókkal, amelyeket értek - főként a Skarlátbetűből -, kevésbé direkt referenciákkal (Akkor hozzam azért a Sylvia Plath-t? Á, ne, ha kifogynánk a témából, majd bedugjuk a fejünket a gázsütőbe.:)), hatalmas poénokkal, a forgatókönyv nyelvi (és persze tartalmi) igényességével, a vallásos bigottságot remek humorral érzékeltető cselekményszállal *SPOILER VÉGE* és fantasztikus színészi alakításokkal (Emma Stone, Patricia Clarkson, Stanley Tucci, Lisa Kudrow, Thomas Aden Church).
Nagyon méltatlannak tartom, hogy amíg a kritikailag is nagyot bukott Alice Csodaországbant jelölték Golden Globe-ra, addig ez a vígjáték nem kapott helyet az öt legjobb között (noha Emma Stone-t azért nem lehetett megkerülni, mint az egyik legjobb vígjátékban nyújtott színésznői alakítást). Pedig végre egy színvonalas "tinivígjáték", amelyben bár a szex áll a középpontban, és minden erről szól, nincs egyetlen alpári, ízléstelen vagy olcsó és hatásvadász poén sem erre kihegyezve. Le a kalappal!
Ez a nap így volt kerek, a Never Let Me Go filmváltozatát pedig remélhetőleg hamarosan DVD-n már mi is élvezhetjük. Ahogy Á. mondta - a film vegyes kritikai fogadtatására utalva -, "én elhatároztam, hogy nekem tetszeni fog".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése