Korai zsengém

Jelentem, varrtam egy párnát. Kívülről biztatóan néz ki, azért a belsejét megvizsgálva magán viseli a varrótudományom kezdetlegessége miatti gyermekbetegségeket, de azért egész tetszetős lett. Nem beszélve arról, hogy karácsonyi ajándéknak készült, és amennyire ki tudtam venni a visszafogott reakcióból, tetszett a célszemélynek:).

Karácsonyi leltár

Kommercializálódás ide vagy oda, én igenis szeretem a karácsonyi ajándékozást. Főleg a készített ajándékokat, adni és kapni is, de egyébként is igaz, hogy nagyon tudok örülni nagyon sokmindennek, tehát könnyű ajándékalany vagyok:). Leginkább pedig azt szeretem, amikor van időm ajándékokat készíteni. Ezért el is határoztam, hogy tíz év folyamatos nyomasztás után ez az utolsó karácsony, amit beárnyékol bármilyen vizsgaidőszak. Alig várom a következő év decemberét!

Tehát ajándékok: íme az idei karácsonyi termés szavakban és képekben:

• Lazacrózsaszín "design" sapi Nagymamámtól. Hihetetlen, hogy néha mennyire fején találja a stílusszöget a maga 77 évével, máskor viszont kiüldöz a világból a vajszínű, egyenes szabású, derékig érő bőrkabátokkal és hasonló turis szerzeményekkel.

Á.-tól:

• 2011-es zsebnaptár á la környezetkímélés. Nagyon szép, és az az örömöm is megvan, hogy újrafelhasznált papírra írhatok egész jövő évben.
• Pompomos Manka. Puha, mályvarózsaszín, pompomos design baba. És nagggyon puha! Egyelőre félek hozzáérni, nem szeretném, ha összecsomósodna. Mert most isteni puha, ha még nem mondtam volna:).
• panyizsuzsi ékszerek. Vidám esték és Téli romantika...hmm, pont a hangulatomhoz illőek:). Azt hiszem az utóbbi az első a panyizsuzsi medálok között, ami igazán "én vagyok", és így a mono gyűrűk nyomdokaiba lép.
• Zagabo vásárlási utalvány. Tarjouskuponki rulez :). Még jó, mert már meg is rendeltem a ruhát, amiért ezzel fogok fizetni. Mi is lenne velem nélküled, Á.?!
• Csodás festett-dekupázsolt "design" ékszeres doboz, Á. munkája. Bizony! Csak ámulok és bámulok, annyira széééép! És pont kellett a panyizsuzsi medáloknak :).
• Csodás festett-dekupázsolt "design" poháralátét, szintén Á. munkája. Na, ezektől leesett az állam. Mindegyiken egy-egy európai nagyváros hirdeti magát Londontól Oslóig, Velencétől Berlinig, és persze New York sem maradhatott ki. Jól is jön, az albérlet nappalijának antik asztala már nem sokáig bírta volna a strapát :P.

Z.-től:

• Pihe-puha, ha-tal-mas, szupermeleg pléd. Fantörpikus, azzal kelek, azzal fekszem, azzal alszom, azzal dolgozom a -16 fokban :P.
• Gyönyörű piroscsillámos szalmadíszek a jövő évi piros-arany karácsonyfára. Nem pirosarany, hanem piros-arany...bár arra még a pirosarany is illik:).
• Cukormentes Galler étcsoki (úgyis megtudom, hogy honnan van!!:P), étcsokiba forgatott kakaóbab-darabok, (yummmie) és sós kesudió, chilis-lime-os tésztaköntösbe bújtatott földimogyoró (yummmiee) - a laktózmentes karácsony részeként.

• Aputól pedig egy NAGY adag péksüti magos barnazsömlével, csokis croissant-nal, mákos patkóval, kuglóffal, babapiskótával és teakeksszel - az enzimes karácsony jegyében :).

Holnap pedig Vodafone kedd, és két film: Tamara Drewe (premier előtt, ezzel történelmet írok) és Fényes csillag (Bright Star). Két feliratos, angol nyelvű film!!! Imádom a Vodafone-os tesó előnyeit :P

All I Want for Christmas...is something I'll never get

Igenigenigenigen!!! Persze, hogy a Cabaret-t énekelte, egész nap olyan erősen éreztem, hihetetlen! Ilyenkor mindig direkt hangosan kimondom, hogy tudjam, nem csak képzelődtem. Vagyis még itthon a koncert előtt megkérdeztem magamtól, hogy most valóban van ennek a megérzésnek jelentősége, és tényleg a Cabaret lesz az egyik szám, vagy csak én szeretném annyira. Nem csak én szerettem volna annyira.


Végre egy koncert, amire harminc év után elmegyek, végre egy dal, amit tudok kívülről, és akkor persze beleütközöm abba az akadályba, hogy az égvilágon semmi, de semmi hangom nincs! Ezt nagyon sajnálom. Legalább csak egy picit tudnék énekelni, nem Melinda-szinten, de legalább annyira, hogy értékelhető - és legfőképp hallható - legyen, ha kinyitom a számat. De nem, simán elcsuklik a hangom a legalacsonyabb magas hangoknál is, és jobb híján fájdalmas vonyításnak tűnik, ahogy próbálkozom. Persze nem próbálkozom sokat, mert drága a csempe, a csillár, az ablaküveg és ehhez hasonló veszélyeztetett tárgyak, de egy koncert mégis más. Lehet, hogy karácsonyra énekhangért kellene levelet írnom Lappföldre.

Jó lenne, ha ilyet tudnék:

Itt a filmrészlet is, de a beágyazás természetesen tiltott: http://www.youtube.com/watch?v=XVSmT4nNEkQ

Free at last!

Mmmmm...majd' négy hónap után először eszem joghurtot. Igazi, tejből készült joghurtot. Pont olyat, mint a képen. Mennyei! Köszönjük, SPAR!

Noha a szójajoghurt is nagyon-nagyon ízlik, az "igazi" mellett szól, hogy természetes kalciumot és még sok egyéb jót tartalmaz, illetve az, hogy bár a többi joghurtnál kétszer drágább, még így is feleannyiba kerül, mint egy doboz szójajoghurt. Így gyanítom, hogy több joghurtot fogok enni, bár a hatásairól csak később tudok nyilatkozni.

Ha valakit érdekelnek a SPAR laktóz-és gluténmentes termékei, itt megtalálja őket: http://www.spar.hu/spar/spar_markatermekek/sparfreefrom.htm

A márkatermékeken kívül is nagyon sok laktózmentes felvágott és sajt kapható a SPAR üzletekben, ezért mindenképpen dicséret illeti őket, hiszen a legtöbb nagyáruház ilyen jellegű kínálata kimerül a szója-és rizsitalban. Jajj, most nagyon jól érzem magam (közérzet-update pár óra múlva:)).

I love a Cabaret!

Ma este Megasztár klubkoncert, alig várom!!! Legfőképp azt remélem, hogy Szíj Melindától a Cabaret-t vagy az All That Jazzt is hallhatjuk, persze mindent szívesen hallgatok tőle. Addig ismételek:P.
Először is ezzel:



És természetesen Lizával: http://www.youtube.com/watch?v=moOamKxW844&feature=related
(A filmrészleteket nem lehet beágyazni, de muszáj eredetiben látni!)

Végül az egyik kedvenc előadásommal, imádom, ahogy Natasha énekli ezt a dalt:

Sál, kérem, SÁL!

A derékmelegítő pár évvel ezelőtti megjelenése igencsak kiverte nálam a biztosítékot, amikor a nyilvánvaló hőmérsékleti és kevésbé nyilvánvaló esztétikai tényezők miatt már szintén sok éve próbáltam megfelelő hosszúságú felsőket vásárolni, sikertelenül. Milyen egyszerű lenne - gondoltam én - normális derékhosszú pólókat és pulcsikat gyártani, mindjárt nem lenne szükség derékmelegítőre. De hát nem úgy van az, ugye, mert amíg rövid pólóban derékmelegítővel trendi az ember, addig az ugyanolyan hőszigetelési és hájrejtési funkciókkal bíró hosszú derekú felsőkben divatjamúlt...

Sajnos azonban én már csak ilyen vagyok, még ha trendivé válási kényszeremben engedtem volna is valaha a nyomásnak, XS-es méret híján soha nem lehetett opció a veséim önkéntes lefagyasztása. Volt idő, hogy sálat tekertem a derekamra (pre-derékmelegítős idők), aztán a derékmelegítőkkel együtt újra megjelentek a normális hosszú felsők, így sosem volt rá szükségem. Ahogy látom, most újra virágzik a derékmelegítő-ipar, amivel már úgy-ahogy megbékéltem. Ámde...ma láttam e remek darabok mellett egy érdekes formájút is, amelyen a felirat fennen hirdette, hogy "nyakmelegítő". Na, gondoltam, elmentek a francba, azt nem úgy hívják, hogy sál???

Persze nem, a nyakmelegítő még csak véletlenül sem egyenlő a sállal, az ugyanis a derékmelegítőhöz hasonló tapadós, nyakformára kialakított ruhadarab. Csak azt nem tudom, hogy a ma látott rondaokkersárga példányt ki fogja egy öltözék kiegészítőjeként hordani (mint a derékmelegítőt), ha pedig úgyis leveszi, akkor miért is nem jó a sál? Most majd megint kimegyek a divatból azzal, hogy sálat hordok. Pedig épp 3 napja kaptam egy körkörös darabot, ami elvileg hiper up-to-date, vagyis épp jó időben lettem volna nagyon menő...ha nem szól közbe 3 nap után a nyakmelegítő:P.

Előkarácsonyi meglepetés - nekem

Az utolsó karácsonyi WAMP-on sikerült beszereznem az eddigi legjobban tetsző darabokat, talán kezdek belejönni a "művészpiaci válogatásba" :).

Kedvenc tervezőim munkáit természetesen most is megcsodáltam, amit nagyon élveztem, illetve három enzimmel elcsábultam egy gyömbéres fehércsoki mousse-ra, ami viszont hiba volt. A mérleg persze abszolút pozitív, annyi csodás árut láttam, és még gyerekkorom is megidéződött a Hupikék Törpikék "Asztronautörp" című könyvecskével.

Persze az előző évezredben, amikor én gyerek voltam, még "Pilótörp" névre hallgatott (köszi az infót, Á.), és a mostani klasszikus képeskönyvivel ellentétben képregényes formátumú volt, de a grafika szerencsére ugyanaz maradt. Mindössze kedvenc párbeszédemet nem találtam meg benne:

• "Messze vagyunk még, Törpapa?"
• "Mindjárt ott vagyunk."
• "Messze vagyunk még, Törpapa?"
• "Már nem sok, bírjátok ki!"
• "És most, messze vagyunk még, Törpapa?"
• "Most már messze!"

:)

Ami a vásárlást illeti, már készültem önmagam megajándékozására, hiszen a Zagabótól egy korábban megrendelt, teljesen egyedi darabot hoztam el, illetve a GomBolt ékszerei között szerettem bele egy fülbevaló-gyűrű együttesbe, ami véletlenül nagyon jól illik az új felsőmhöz. Ugye?

Mivel van már ebből a szabásból egy szürke és egy fekete felsőm is, az utóbbi színt pedig nálam elég nehéz überelni, nem gondoltam volna, hogy épp a színes lesz a kedvencem. Még csak kétszer próbáltam fel, de már most folyton ezt szeretném viselni. Úgyhogy holnap ebben az összeállításban kezdek! A hangjegyes ékszerek pedig...rám néztek, és tudtam, hogy engem vártak. Mondom, kezdek belejönni :).

Lost in Translation

Hihetetlen, hogy a szinkronizált filmek feliratos verzióját nagyítóval kell vadászni a mozikban, főleg, ha egy animációs darabról van szó, amit ugye a közhiedelem szerint leginkább gyerekek néznek meg. Pedig nem. Így is a MOM vagy az Aréna Pláza mozijaiba kell menni, ha eredeti hangra vágyom, most azonban kiderült, hogy pár héttel a bemutató után például a Gru feliratos változatának bottal üthetem a nyomát. Vagyis Csepelig azért már végképp nem fogok érte hóban-fagyban elutazni, hogy egész napos program kerekedjen egy másfél órás filmből.

Én is ilyen leszek, ha nem találok feliratos változatot

Volt egy időszak, amikor még úgy ahogy megbékéltem a szinkronnal, de az utóbbi pár hónapban a sikítófrász kerülget, ha kiderül, hogy egy filmet nem tudok eredetiben megnézni. Ha már beszél valaki egy másik nyelvet, kihasználhatná, hogy annak minden közvetítő erejével szól hozzá egy eredeti nyelven megírt alkotás; főleg, ha ez a nyelv az angol, ami a külföldi filmek jelentős részének is nyelve. Ráadásul a külföldieknek is ez az egyetlen megoldás a mozira, ha Magyarországon tartózkodnak, tehát talán joggal várom el, hogy mindig legyen elérhető feliratos verzió. A jó szinkron még hagyján lenne, de a mostaniak szörnyűségével együtt az élmény nagy része elveszik a magyar hanggal. Ezért még a magyar szöveg kárpótolhatna, ami persze nagyon sokszor szenzációs, viszont azt a feliraton is látom és gyönyörködhetek benne.


Így aztán marad a félmegoldás, és örülök annak, hogy így a nagyvászon vetítések lecsengése idején a Puskinba is jutott egy kópia, még akkor is, ha szinkronos; és ezeket az előnyöket kidomborítva megnézem ott a filmet. Igaz, hogy az animációs mozik szinkronja azért még mindig jóval magasabb színvonalú, mint a "felnőtteknek szóló" filmeké - a bébiételekhez hasonlóan, anyagi nehézségek ide vagy oda, arra még ebben a szakmában is odafigyelnek, hogy a gyerekek minőséget kapjanak -, de azért némi hiányérzetem így is marad. Amit majd pótolok DVD-ről a számítógépem képernyőjén, és megpróbálom ebből, illetve a nagyvásznon látott magyar verzióból összetenni a "moziélményt". Vagy valami olyasmit.