Egyszerűen döbbenetes...

...kritikák az Egyszerűen bonyolult című filmről. Azt hittem, hogy kedvenc Filmklubos tollforgatónk írását már nem lehet felülmúlni szubjektivitás tekintetében, de az Indexnek még ez is sikerült. Kritikán aluli, sajtómegjelenéshez tökéletesen méltatlan vulgáris szókincs és az elfogulatlan szakmai értékelés teljes hiánya jellemző rá. A Filmklubon legalább nem kellett a kritikus mélyen szántó véleményét annak nyerseségében olvasni, miszerint "szarok rá, hogy...", ésatöbbi, ésatöbbi. Sajnálom, de ezek után nem tudok komolyan venni egy ilyen fröcsögő irományt, de semmi olyasmit sem, amiből úgy érzem, hogy valakinek savanyú a magyar szőlő.

Mindkét magyar "kritikusnak" ugyanaz a problémája: Nancy Meyers filmje egy szerencsétlen hazánkbéli számára elérhetetlen mázas álomvilágban játszódik, és itt nagyjából meg is torpannak az írás hátralévő részére. A gazdag környezet az Egyszerűen bonyolultban egyáltalán nem eltávolító, sőt, mivel a történetben ennek semmiféle jelentősége sincs, nem értem, hogy miért ezen akadtak fenn a kritikusok, olyannyira, hogy teljesen elkerülte a figyelmüket a film valódi tartalma. Csak azt érzem az írásokat olvasva, hogy szerzőiknek nagyon savanyú a szőlő, amiért a főszereplő (dollár)milliós környezetben kénytelen szembenézni egy életszakasz párkapcsolati válságával, miközben másoknak (például nekünk, a magyar nézőknek) szoba-konyhás lakáskában, hónapról hónapra tengetve életüket kell ugyanezekkel a problémákkal megbirkózniuk. Csakhogy a film lényege éppen az, hogy a környezet nagyjából mindegy, hiszen a válás, a párkapcsolati és családi dilemmák mindenkit, mindenhol utolérnek, és a szereplők helyzetét semmivel sem könnyíti meg az, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkeznek. Mondom: semmivel. Ezért nem értem egyik kritikát sem, hiszen egy szellemesen megírt, és a vicces jeleneteknél jóval többet tartalmazó filmről van szó. Pedig vicces jelenetek is vannak benne, nem is kevés - és semmiképpen sem csak egy.

Egy vélemény szerint, ha az Egyszerűen bonyolult dramedy, akkor több benne a "dram", mint az "edy", és ezzel én maximálisan egyet tudok érteni. Teljes félreértés övezi ezt a filmet a két magyar kritikában, ami vélhetően a Nancy Meyersszel kapcsolatos előítéleteknek köszönhető, ráadásul milyen élvezetes lehet dagonyázni a most is fantasztikus alakításokat nyújtó, kiváló színészeket is pocskondiázó negatív kritikában - úgy tűnik ugyanis, hogy ez a fő célja mindkét írásnak. Elismerem, hogy kevés a - csakis művészi értéket feltornázó - meztelen megerőszakolós jelenet a szemből kicsorduló és arcon végigfolyó könnycseppel nagyközeliben, de ezek hiánya nem eredményez feltétlenül rossz filmet. A kritikák pedig úgy gondolják, hogy de. De nem.

Streep, Baldwin és Martin is azt állította, hogy forgatókönyvei miatt szeretnek Meyersszel együtt dolgozni, azok ugyanis annyira kidolgozottak és jól felépítettek, hogy minden szónak jelentősége van. És valóban, sehol egy fölösleges szócséplés, minden mondatnak súlya van. Csak hogy érzékeltessem: a moziban a közönség olykor annyira nevetett egy-egy poénon, hogy lemaradt a következőről, mert jó pár másodpercig nem lehetett hallani, amit a vásznon mondanak. Lendületes, friss és az intelligenciánkat sem sértő sztoriról van tehát szó, amely minden korosztályba tartozó nézőt érinthet, aki családban él. A problémák nagyon is életszerűek, akár egy többszáz négyzetméteres házban, akár a nagy magyar ugaron történnek. A dilemma, hogy a volt férj vagy az új udvarló mellett döntsön Jane, nyomasztó, még akkor is, ha vígjátékot készítettek belőle, mert nagyon sokak életére hatással van ez a döntés, nem is beszélve arról, hogy a kételyeket eredményező pszichológiai folyamatokat is érzékletesen mutatja be a film, így indoklást is kapunk arra, hogy miért is ekkora probléma Jane-nek a választás.

És ha valaki a film megtekintése után még mindig úgy érzi, hogy a főszereplőnő legnagyobb problémája az, hogy ránézésre is szupermarket méretű házát hogyan bővítse ki, azt őszintén sajnálom. Vagy lehet, hogy irigyelnem kellene, amiért még soha nem történtek vele a filmbeliekhez hasonló események, amelyekben ráismerhetne a valódi témára. Mindenesetre én akkor sem tudom irigyelni.

A filmet pedig csak ajánlani tudom, eredetiben és magyar hanggal egyaránt, hiszen a sokévi gyakorlattól eltérően fantasztikusra sikerült a szinkron. Bánsági Ildikó Meryl Streep minden rezdülését visszaadja, Csankó Zoltán pedig maga Alec Baldwin, és ha valaki nem érti tökéletesen az angolt, ne a feliratot böngéssze, hanem bátran üljön be a szinkronizált változatra, mert a poénok így sokkal nagyobbat ütnek majd.

Filmklubos kritika: itt
Indexes kritika: itt