A 60 Minutes című műsorban Maggie Smith-szel készült interjú kivonatában fény derül egy engem is mélyen foglalkoztató kérdésre. Felmerül, hogy Maggie maximalizmusa és mellébeszélést nem tűrő állhatatossága a többség számára megfélemlítő élmény. "I don't tolerate fools, and they don't tolerate me", hangzik az alapos önismeretről tanúskodó mondat. És az éleslátás, hogy megérti, mások miért gondolják félelmetesnek a viselkedését.
Ő persze elsősorban az öregségében látja ennek az okát, de tudjuk, hogy a másokat megfélemlítő magas színvonalra törekvés nem csak idős korában jellemző rá.
És akkor jön Jullian Fellows, a Downton Abbey megalkotója, aki tudhat egyet s mást Maggie-ről, és elmagyarázza, hogy igen, valóban nehéz alkat tud néha lenni, de ez sosem a "rózsaszín öltözőről", sztárallűrökről, hanem kizárólag a készülő mű minőségéről szól. És az akadékoskodásnak tűnő munka Maggie részéről valójában jobb művészi eredményhez vezet, így Fellows érdemesnek tartja őt arra, hogy meghallgassa a kifogásait.
Majd érkezik A nagy négyesben Maggie-t rendező Dustin Hoffmann, és megosztja velünk véleményét: "Tökéletesen kijöttünk egymással. Azt tette, amit tennie kellett, az egyik jelenet közepén például felkiáltott, hogy "nem tudom, mi a f***ról szól ez a jelenet" ... és erős, és kemény ... és én szó szerint élvezem ezt, amikor ilyen." Az idézett f-betűs szóval kapcsoaltban pedig kijelenti, hogy ha a kamera előtt most használja is először Maggie, az életben ez az egyik kedvenc szava, és ez is az egyik oka annak, amiért Hoffmann annyira szereti őt. Mert Maggie Smith egy igazi "tengerész".
Baamm... Esze ágában nincs megijedni, elbizonytalanodni saját rendezői képességeiben csak azért, mert egy belevaló, határozott elképzelésekkel rendelkező nővel áll szemben, hanem látja, hogy ez fantasztikus. Egy (két) tökös pasi, aki(k) a világgal szemben is képes(ek) meglátni a lényeget. És nyilván azért, mert nem kívül keresnek önigazolást saját értékességük és szakmai hitelük megerősítéséhez, hiszen, mint látjuk, azok rendben volnának. Emberként és szakemberként is tökéletesen bíznak magukban, és a hozzájuk hasonlóan erős véleménnyel rendelkező embereket partnernek, nem pedig ellenségnek tekintik.
Szóval csak azért, mert az egész világ félelmetesnek lát és megpróbál megtörni azzal, hogy negatívumként tünteti fel előtted is az erényeidet, ha azok magabiztosságot sugallnak - csak hogy jobban hasonlíts rájuk, hogy esendőbbnek hidd magad, mert akkor kevésbé tartasz olyan tükröt nekik, amelynek visszaverődése nagyon nem tetszik számukra -, az nem jelenti azt, hogy igazuk van.
Lehetséges, hogy "mindenki hülye, csak nekem van igazam" - és még néhány embernek, akik igazán értenek és értékelnek azért, amilyen vagyok, nem pedig megfutamodnak ezért előlem. Kevesen, ez tény, de vannak. És ha szerencsénk van és kitartunk a nagy munkával megalapozott értékeink mellett, ők lesznek azok, akik az életünk részévé válnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése