Nem, ezúttal nem népszerű írók bölcsességeiből szemezgetek, az alábbi evolúció saját újjá- és megszületésem fejlődéstörténete, felismeréseim esszenciája, amely talán közhelyesnek tűnik, de amely létfontosságú, meghatározó, és semmi mással nem helyettesíthető ebben a lassan egy éve tartó, és az utóbbi pár hónapban rohamosan felgyorsult folyamatban. Kell is a tempó, hiszen 31 évet kell behoznom. Szó szerint. Erre is nemrégiben jöttem rá.
Soha többé nem fogok alábecsülni magam.
Soha többé nem hagyom, hogy más úgy érezze, lemondhat rólam.
Soha többé nem hagyom, hogy bántsanak, és soha többé nem fogom bántani magam a döntéseim vagy a tetteim miatt. Minden döntésem, minden tettem úgy jó, ahogy van. Mert belőlem fakadnak, és mivel kellő belátással, érzékenységgel, és intelligenciával hozom meg a tettekhez vezető döntéseimet, mindig építő jelleggel, és tudva, hogy sosem tudhatok mindent, hogy van, amihez talán nincs elég rálátásom, amit teszek, az jó.
Soha többé nem lesz bűntudatom azért, mert nem teszek többet, vagy mást, mint amit éppen. Mert minden pillanatban a legjobb tudásom szerint élek, és mindent megteszek azért, hogy ez a tudás a lehető legpontosabb legyen, és hogy boldoggá tegyem önmagamat és másokat, tehát nem fogom többé megkérdőjelezni a tetteim létjogosultságát. Mert belőlem fakadnak, én pedig jó vagyok. Megértettem, hogy attól, hogy mások próbálták elhitetni velem, a létezésem romlást hozó, ezért legfeljebb megtűrt lehet, ez nem igaz. Megértettem, hogy tisztán jó, hogy létezem. 100%-os örömforrás a létem. A magam és mindenki számára, akivel kapcsolatba kerülök.
Ezért soha többé nem fogom engedni, hogy elhitessék velem, bennem van a hiba. Az építő jellegű kritikát elfogadom; a hibáimat felismerem és elismerem - és változtatok rajtuk. De többé nem hagyom, hogy áldozatszerepbe kényszerítsenek, hogy indokolatlan bűnbakképzés célpontja legyek. Soha többet nem fogom hagyni, hogy bűntudatot keltsen bennem bárki amiatt, ahogy érzek, ahogy a világot szemlélem, amiben hiszek és ami szerint élek, csupán azért, mert mindez belőlem fakad. Ha méltatlanul viselkedem valakivel, a lelkiismeretem úgyis megszólal, mert amióta az eszemet tudom, nem tudom becsapni magamat. A saját magammal szembeni elvárásaim azonosak a mások irántiakkal. Amiben hiszek, ami szerint élek, az a magammal és másokkal szembeni maximális őszinteségen alapul, és a legtisztább öröm és boldogság a célja. Ez az, ami belőlem fakad, tehát értékes, mert én értékes vagyok. Az égvilágon semmi rossz nincs abban, hogy létezem. Nem nagyobb részt jó, és csak kisebb mértékben hiba ez. Pusztán tény, amiben rengeteg szeretet és boldogság lehetősége rejlik. Ez vagyok én, és VAGYOK.
Éppen ezért soha többé nem fogom hagyni, hogy elvárják tőlem, hogy megszűnjek. Hogy láthatatlanná váljak. Hogy elhiggyem, nincs jogom létezni. Hogy nincs jogom számítani. Hogy nincs jogom a szeretethez. Hogy nincs jogom fontosnak lenni. Hogy nincs jogom fontosabbnak lenni valaki másnál. Hogy nincs jogom a legfontosabbnak lenni. Soha többé nem fogom hagyni, hogy elhitessék velem: félre kell állnom. Hogy minden esetben az a természetes, hogy én kivonom magam az egyenletből.
NEM.
Nem engedek az ilyen erőszakos kommunikációnak, akár a szavak szintjén, akár metanyelven valósul meg. Nem vonulok háttérbe. Nem állok félre. Nem állok félre az útból, hiszen én vagyok az út.
Én vagyok az út.
Mindenki számára, aki velem tart.
Többé nem engedem, hogy bárki nemet mondasson velem saját magamra. Nem hagyom, hogy alábecsüljék a jelentőségemet, a fontosságomat, a hiányom által okozott veszteség mértékét.
IGEN,
itt vagyok. Létezem. És Élek. Vagyok, tehát számolni kell velem. Örülni kell nekem. És szeretni. Életemben először tudom ezt érezni saját magam iránt. Örülök annak, hogy vagyok. És szeretem ezt az alig egy éves kis lényt, aki valójában három évtizeddel több, meg nem is. Akinek időbe fog telni, hogy felnőjön a testi korához, de ez már az ő élete. És ami a legfontosabb: ez egy maradéktalanul szeretetteli élet, amilyet a születéséig el sem tudott képzelni három évtizeddel idősebb alteregója, gazdateste, féléletű gazdalelke.
Szeretem önmagam, úgy, ahogy soha senki nem szeretett. Feltétel nélkül, szabadon, kiteljesítően. Pusztán azért, mert vagyok. Ez mindennek az alapja. Óriási élmény, és végtelen szabadság.
Nem is olyan rég az általam ismert legbölcsebb ember azt mondta, hogy amit soha nem kaptam meg azoktól, akiktől kellett volna, már csak önmagamnak adhatom meg. És bár eleinte skizofrénebbnek tűnt ez a gondolat, mint az állapot, amelynek fogságában éltem, a létező legnagyobb egység bontakozott ki belőle, amint végre valóban értelmet nyert. Tudom, azok érezhetik ezt, akik feltétel nélküli szeretet kaptak gyermekkorukban. Az ilyesmi létezik. Nem az alkalmankénti összezördülések, esetleges igazságtalanságok, kiabálások fosztják meg tőle az embert, ez önmagában egy külön minőség. Vagy adott ... - vagy nem, és ott kezdődik a játszmák és a különböző jellegű, szintű és mértékű bántalmazás világa.
Csodás dolog átélni, milyen ezen a határon innen létezni. Megérteni, hogy nem kell feláldozni magunkat. Hogy szenvedni nem erény. Hogy önmagunk megtagadásával nem lehet adni. Hogy igazán szeretni magunkat és teljesnek lenni az egyetlen út ahhoz, hogy másoknak is teljes életet tudjunk nyújtani. Boldogság csak boldogságból születik. Per definitionem.
A megszületés erre a világra csak a kezdet. Let the journey begin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése