31

Már legalább egy hete szinte minden órában 31-kor ránézek az órára. Vagy 21-kor. Eleinte megdöbbentett, de mostanra csak hátradőlök és élvezem, nem lepődöm meg azon, hogy nem akar múlni. Érzem, hogy ilyenkor történik valami, ami egy másik dimenzióval áll összeköttetésben. Vagy talán kisbolygóval. Csak érzem, az egyetlen bizonyossággal, ami csalhatatlan.

És soha, egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos...