El sem hiszem, hogy társadalmi félreértelmezés tárgya lett ez a dal. Annyira egyértelmű és találó az irónia az akcentus, illetve a szándékosan rosszul ejtett "Asian" szó tekintetében, hogy csak valamiféle kollektív kognitív disszonanciát tudok elképzelni a teljes értelmezési céltévesztés okaként. Véleményem szerint nagyon velősen és lézerpontosan (igen, szeretem ezt a kifejezést) reagál néhány sorban egy nyomasztó társadalmi jelenségre, amelyről a politika például inkább nem kíván tudomást venni, vagy gyermeteg próbálkozásokkal igyekeznek minden alap nélkül ellentétébe fordítani tömegek alaposan átgondolt és igen nehezen meghozott döntését.
Én azért csak népszerűsítem ezt a dalt, mert egyrészt imádom Sting eredeti számát, illetve a hangszeres betétekkel még izgalmasabb, másrészt érdemes elgondolkodni a szövegen, és azon, hogy az új - és régi új - generáció tagjai már nem fogják szó nélkül lenyelni, amit lenyomnak a torkukon, ha az például ilyen:
Látod befigyel a para mikor a bazár bezár
De mi kopog? A szemem. Igen, a küszöbömön áll
A kétség, vele a sötétség, és még
A tesók: a szegénység, na meg az éhség.
Snassz folt marad ami sansz volt valaha
Transzport bepakol, van passzport
Oszt nagy port nem kavar ugyebár most
Hogy csomagol a falu, vele ma csomagol a város.
Na bye bye stresszburg, lefogok egy Esz-dúrt
Veszem a kalapomat amit a szél nem fújt el.
Kell, hogy legyen egy hely, hol élni igen
De halni még nem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése