...amelyek a héten némileg meglepő módon felidézték az olyan régen elveszett sikerélményt.
Nagyon meggyőző a CV-d. (könyvkiadó tulajdonosától - végre, végre, végre valaki értékeli az eddigi - igen széleskörű - erőfeszítéseimet és szakértelmemet, még ha ezek nem illeszkednek is egy könnyen meghatározható kategóriába, dobozba stb.)
Nagyon ügyes vagy! (2. hivatalos squash órámon a női magyar bajnok oktatómtól - bár ebben a műfajban valójában soha senkitől nem számítottam ilyen - nem udvariasságból tett - megjegyzésre :))
Nagyon szépen csinálod! (kedvenc női west-coast swing tanáromtól - és a műfaj legkiemelkedőbb női képviselőjétől, ami a hatalmas befektetés első igazi megtérülése, így madarat lehetett volna fogatni velem. Ahogy ezt mondta, abban minden benne volt, amire szükségem volt.)
Tudom, hogy az utóbbi időben meglehetősen feszegetem a határaimat, tehát - hogy finoman fogalmazzak - nem a kisebb ellenállás felé mozdultam el, de az ilyen élmények - főként egy hétbe sűrítve - emlékeztetnek arra, milyen volt kiemelkedőnek lenni valamiben. Nagyon hiányzik. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a "győzelem" milyen óriási motivációs eszköz a pedagógus számára, és ezt szokatlan módon most a "tanítvány"-oldalon is megtapasztalom. Szeretnék újra felérni a csúcsra, de ezúttal hosszú távon érvényes alapokon. Úton vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése