Szeretem, amikor a zsigereinél megragadnak és a velejéig kifordítanak egy közhelygyanús "bölcsességet". Amikor elkezdek olvasni, és már nyitnám a szám, miközben belül már lemondóan legyintek, hogy megint itt csak egy véggigondolatlan szócséplés, majd hirtelen, egy 180 fokos fordulattal fején találják a szöget, én pedig csak állok, belül elismerően bólogatva, hogy ismét tanultam valamit, emlékeztetve arra, hogy soha ne ítéljek el véglegesen semmit addig, amíg teljesen meg nem ismerem.
"Azt hiszem, csak akkor lehet boldog az ember,
ha már megismerte a szenvedést. Azt hiszem, akkor van rá esélyünk, hogy
elnyerjük a boldogságot, ha ellen tudunk állni a boldogtalanságnak."
(Guillaume Musso)
Ha van bármi értelme a boldogtalanság megtapasztalásának, legfeljebb ez lehet az. Megtanulni, hogy hogyan ismerjük fel, és hogyan tegyünk ellene. Vagyis hogyan ne alkudjunk meg a boldogság hiányával. Nagy erő és szabadság az a tudat, hogy a kezedben van ez a döntés. Amikor már a kezedben van. Ezt biztosan tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése