Vissza, előre

Tudod, hogy ez a helyes döntés, látod, hogy mindenkinek jobb így, és mégis szörnyen nehéz. 10 év. Csak éppen azt hitted, örökké tart majd. És persze azt, hogy elmondani lesz a legnehezebb. Mert még mindig vagyok annyira naiv, hogy fel sem merül bennem, hogy a többnyire kötelességtudatból vállalt, de valójában az eddigi legjobb tábor utolsó estéjén majd meglepnek. Pláne nem így. Bár ebben a pillanatban a korábbi út úgy, ahogy eddig, tovább már járhatatlan, ez a legtökéletesebb búcsú valamitől, amit nem szeretnék teljesen elveszíteni az életemből.

Ezért soha nem mondom, hogy soha. De ahhoz, hogy ez valaha működőképes legyen, most ki kell lépni a működésképtelen módból, és az másképp nem megy.

Remélem, innentől elérik majd azokat az eredményeket, amelyekre hivatottak. Nagyon megérdemlik, ahogy azt is, hogy 100%-osan felkészült tanárok foglalkozzanak velük. Az elhivatottság kevés. Kim Clijsters azt nyilatkozta az idei U.S. Open előtt, hogy tudja, mi kell ahhoz, hogy a legjobbját legyen képes nyújtani, és ha így van, legyőzhet bárkit. És a verseny után visszavonul, mert azzal is tisztában van, hogy az adott körülmények között nem tudja ezt a legjobbját tovább már kihozni magából, mert túl nagy lenne az ára. És ez a lényeg. Hiába tudod, hogy a legjobb lehetnél, ha folyamatosan nem megfelelő szinten teljesítesz. Ami méltatlan minden résztvevőhöz - nemcsak hozzájuk, de hozzád is.

Úgyhogy megteszem én is; visszavonulok. Egy időre, talán. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségem. De most kell a vissza, hogy léphessek előre. Nem fogom megtervezni. Csak azt szeretném, hogy gyökeresen megváltozzon minden, ami ellehetetlenítette azt, hogy bármilyen feladatot elfogadható módon végezzek el. És aztán akár jöhet a másik vissza, de már nem ugyanoda, ahol most irányt váltok, nem akként az emberként, aki most vagyok, és nem azzal az élettel, amelyet eddig éltem. Mert ez a végső cél.

Visszavárnak, és ennél többet nem kívánhatok akkor, amikor nyilvánvaló, hogy méltó módon nem tudok tovább jelen lenni. Ez az egy hét megmutatta, hogy ha adottak a körülmények, ha bizonyos szempontokat - amelyeket nap mint nap nem, de egy hétre figyelmen kívül lehet hagyni - ki tudunk zárni, teljes a koncentráció és az elkötelezettség, mi hárman ezt piszkosul jól csináljuk. És E. és B. ketten is piszkosul jól fogja csinálni, én pedig most arra veszem az irányt, ahol új körülmények között akár a visszatérés is lehetséges ahhoz, amiben igazán jó vagyok.

Megkérdezték, tervezem-e jövőre a tábort, miközben még azt sem tudom, holnap mi fog történni. De ez jó, mert várom a változást. És tervezem, hogy meglepjen az élet. Prepare to be surprised. I am. God knows, I am.