Vicces, azon kapom magam, hogy tejmentes pizzatészta és egyéb recepteket keresek, majd találok mindenféle allergénmentes sütileírást, illetve főző- és sütőblogokat kezdek követni, miközben a „súlyos fogyatékosságot” jelentő tejcukor-érzékenységem ellenére egy perccel nem tudom/tervezem meghosszabbítani az általam konyhatündérkedésre (konyhaboszorkánykodásra?) eddig fordított, jól bevált időmennyiséget, ami kereken 0, azaz nulla perc/nap, /hét, /hónap, /év, stb.
Nem beszélve arról, hogy az egyetlen konyhai készülék, amit még használnék is, nem működik. Van mosogatógép, bár 4 éve üresen áll (de igen, azóta azért mosogattunk már, de én a manuális megoldásra esküszöm), a gáztűzhely a tea miatt mégiscsak fontos (főzni csak Nagymamám szokott rajta), viszont a sütigyártás alapkelléke és az egyetlen pozitív kapcsom a konyhaboszorkánykodás művészetéhez sajnos nem üzemel. Pedig! Pedig ha lenne sütőnk, mondhatnám azt, hogy a saját döntésem eredményeképp nem készül el a tejmentes pizza. Vagy zserbó. Vagy diós-kandírozott narancsos süti. És még sorolhatnám. De amíg nem változik nagyot a helyzet, addig marad az alkalmankénti laktózmentes túrórudi és gesztenyerudi, meg a szójaital. Kíváncsi leszek, hogy meddig bírom pizza és sütik nélkül, bár gyanítom, hogy tovább, mint illendő lenne.
És cukormentes sütirecept is van? :P De bízzunk benne, hogy az intoleráns szervezeted miatt lassan kimozdul a helyzet a holtpontról sütőbeüzemelés ügyben. :D Egyébként meg nem is emlékszem már, mikor ettem utoljára pizzát! XD
VálaszTörlés