Melissa Leo "botránya" nem is botrány. Annyi történt csak, hogy A harcos c. filmben nyújtott alakításának Oscar díjáért folyó kampány keretében megjelentetett magáról két képet az akadémiai tagoknak járó kiadványban, vagyis a bevett gyakorlat helyett - amikor is az ügynökök intézik a díjszezon alatti kampányt - a kezébe vette az irányítást. A "Consider" (vagyis "Ajánlom figyelmébe") felirat nagyon finom célzás, egyáltalán nem szájbarágós, manipulatív, a politikai törekvésekhez hasonló "szavazz rám" üzenet.
A "botrányos képek"
Az ízléstelen és a díjat kétségbeesetten akaró magatartásról szóló kritikák nem állják meg a helyüket, mert 1) ezek a képek nem ízléstelenek (azt hittem, átlátszó fehérneműben vagy a száját nyalogatva pózolt valami újságban, amikor először olvastam a kiakadásokat - ez egy vonzó nő, szép ruhában, aki nem villant semmit, vagyis nem adja olcsón és minden áron magát a díjért cserébe), és mert 2) Melissa Leo nem tesz mást, mint azt, ami évek óta Oscar díjat hoz a filmeknek, színészeknek - tavaly például egyáltalán nem megérdemelten Sandra Bullocknak -, vagyis kampányol. Csak nem az ügynökén, hanem saját magán keresztül.
Ja, hogy az akadémia vaskalapos, begyepesedett, önkritikátlan és hímsoviniszta tagjai nem szeretik, ha az arcukba dörgölik, hogy tulajdonképpen minden évben a médiagépezet hozza meg helyettük a döntést, és amit ők megfellebbezhetetlen, független saját szakmai véleményüknek tartanak, az igazából egy manipuláció végeredménye? Ja kérem, nagyon sajnálom, de bizony így van, és attól, hogy mindez hivatalos formában zajlik, még pontosan ugyenezek az emberek ítélték tömegesen jobbnak Sandra Bullockot Meryl Streepnél, Carey Mulligannél vagy Gabourey Sidibe-nél (és Helen Mirrennél, ha már itt tartunk, csak neki a közelmúltbeli győzelme miatt nem volt reális esélye).
És igen, azt is sajnáljuk, ha ezeknek az embereknek piszkálja a csőrét, ha egy sikeres és anyagilag is független, megfelelő önbizalommal rendelkező nő kiáll a saját érdekeiért. Nem hiszem, hogy ne érezhetné magát rendkívül hálásnak és megtisztelve valaki, akinek helyén van az önértékelése (ha bárki megnézi Melissa Leo Oscar beszédét, abból is nyilvánvaló, hogy mennyire sokat jelent neki, és őszintén örül a díjnak). Nem kell az álszerénység, és nem számít - ne számítson már - kóros feltűnési viszketegségnek vagy görcsös sikerorientáltságnak, ha valaki tisztában van azzal, hogy mennyit ér a tudása. És éppen egy ilyen álságos és képmutató világban, mint a hollywoodi, bélyegzik művinek az őszinteséget. Miért szimpatikusabb az, ha valaki úgy tesz, mintha mindegy lenne neki, miközben ég a vágytól, hogy megkapja a díjat? Miért fáj az igazság? Rühellem ezt a kettősséget: Amerika a mindent toleráló, sokféleséget hirdető kőliberális ország, ahol mégis ilyen hihetetlen ellenállást vált ki egy bármilyen szempontból szokatlan kezdeményezés.
A végletekig megdöbbent és meghatott Melissa Leo átveszi a mellékszereplői Oscart
Ha valamit tett Melissa Leo ezekkel a reklámokkal, hát ráirányította a figyelmet arra, hogy a díjakat bizony egy szinten túl már a kampány dönti el, ami egy kétélű penge: ugyanannyit lehet bukni rajta, mint nyerni, és ezt az ő esete is jól példázza. Viszont én nagyon örülök, hogy M'onique szavaival élve nem a(z ezúttal rossz) politika, hanem az alakítás döntött. Most már nagyon várom, hogy lássam a filmet is; az előzetes alapján nem nyúltak mellé.
